OlaszAország – ahogy mi láttuk 129.
Szegény Basilicata, szigorúan nézve csupán egyetlen turisztikai nevezetességgel rendelkezik, azt is mindenki Pugliához tartozónak tekinti. Matera városa, pontosabban annak Sassi negyede, számomra az eddig megismert Olaszország legnyomasztóbb, egyben talán legérdekesebb látnivalója. (Ebben az írásban a legkülönlegesebb jelzőt adtam neki.)
Nem véletlenül veszi szinte mindenki egy kalap alá Materát Pugliával. Egyrészt a földrajzi közelség (a város mindössze tíz kilométerre fekszik Puglia határától) miatt, valamint a történelmi múlt is erre ad okot, Matera 1663-ig közigazgatásilag Pugliához tartozott.
A Gravina folyó medrében hatalmas tufahegybe vájva, évszázadok során alakították ki a Sassinak nevezett városrészt, ezeket a girbe-gurba utcákkal átszőtt, kanyargós és meredek, lépcsős sikátorokon keresztül megközelíthető barlanglakásokat. A hegy oldalából kivájt anyagokból készítették a homlokzatokat és az utcákat, építették fel a sziklatemplomokat. Apró beugrókat találunk, innen nyílnak a lakások, jellemzően három vagy négy, igy éltek itt évszázadokon keresztül az emberek. Állatokat is tartottak, általában tehenekkel és szamarakkal osztották meg a lakásaikat.
Az túlzsúfoltság és vízhiány okozta elszegényedés miatti járványok okán az olasz állam 1952-ben elrendelte Sassi kiürítését, az itt élőket Matera újonnan épült lakónegyedeibe költöztették. 1993-ban az Unesco a világörökség részévé nyilvánította a városrészt, ekkor kezdődött meg a felvirágzása. Újjáépítések, infrastrukturális felújítások kezdődtek, s nem csupán a turizmus lendült fel, néhány család szép lassan vissza is kötözött valaha volt lakásába.
Néhány barlanglakásból múzeumot alakítottak ki, ide bárki beléphet, hogy elszörnyedjen azokon az állapotokon, ahogyan nem is oly régen éltek még itt emberek, nevelték gyerekeiket, tervezgették reménytelen jövőjüket.
Barlanglakás
Puglia nem a turisták által leginkább felkapott tartomány, vendégéjszakák tekintetében bőven megelőzi Olaszország legtöbb megyéje, pontos adatok hiányában csak tippelni mernék, Abruzzo, Molise és Basilicata kulloghat csak mögötte (ha valaki aktuális adatokkal rendelkezik, kérem ne tartsa magában). Végig barangoltuk szinte a csizma egész sarkát, idő hiányában egyedül a Gargano félsziget maradt ki, legközelebb bepótoljuk. Jártunk a legkeletibb (Otranto) és a legdélibb (Santa Maria di Leuca) csücskében, megmártóztunk sziklás és homokos strandjain, felfedeztük nagyvárosait, a barokk Firenzét, Leccét, és Barit, a fővárost, ahol megállt az idő. Belecsöppentünk az igazi apuliai mindennapokba Supersanóban és Specchiában, turisták voltunk a keleti oldalon (Monopoli) és a nyugatin is (Gallipoli), történelmi kirándulásokat tettünk Brindisiben és Traniban, valamint ellátogattunk a két legfotogénebb településre Alberolbellóba és Polignano a Maréba is. Puglia is megerősített abban, hogy számomra az igazi Olaszország délen található.
