A SARKÁBAN VAGYUNK – PUGLIA 12. – BARI

OlaszAország – ahogy mi láttuk 129.

Bariba hétköznap délután érkezünk, és olyan érzésünk van, mintha mi is munkából hazatérő helyiek lennénk. Turistával szinte egyáltalán nem találkozunk, ellenben látunk nőket, akik az ablakból kihajolva teregetik a frissen mosott ruhát, férfiakat a sarki bár teraszán újságot lapozgatva, gyerekek fociznak a templom melletti placcon – van köztük, akinek csupán egy pelenka a meze -, de belefutunk egy esküvőbe is (mondom, csütörtök délután van).

Bariban megállt az idő. Puglia székelye közel háromezer éves múlttal büszkélkedhet, már a késő bronzkorban éltek itt illír törzsek. Aztán jött a szokásos, előbb a római birodalom, később a bizánciak, longobárdok, szaracénok és normannok hódítottak itt, pusztítottak és építettek, alkottak maradandót.

Fontos dátum a város életében 1087 május 9-e, ezen a napon kötött ki az hajó, amelyen megérkeztek ide Szent Miklós földi maradványai. Más kérdés, hogy az ereklyék megszerzésének módszere miatt Törökország és Olaszország a mai napig vitában áll, ugyanis bari és velencei kereskedők megbízásából kalózok törték fel Myra városában a szent sirját és rabolták el csontjait. Mindez Éliás püspököt nem különösebben érdekelte, amikor elrendelte egy új templom építését Bariban, az 1089-ben felszentelt kripta azóta is a kereszténység egyik legfontosabb zarándokhelye, ide tartunk mi is.

A Basilica di San Nicola előtti tér sarkán áll 2007 óta Szent Miklós szobra, Vlagyimir Putyin hozta magával látogatása alkalmával és ajándékozta a városnak. A templomba belépve a szent fekete változatát csodálhatjuk meg üvegszekrénybe zárva. A román stílusban épült templom azonban valóban csodálatos, nem véletlenül nevezik az „apuliai romanika” legkiemelkedőbb alkotásának. Masszív falai mögött a főhajóban feltűnik három hatalmas ívtámasz, az 1456-os földrengés után erősítették meg velük a bazilikát. Az altemplomba lépve lenyűgöz bennünket a kripta pazar kialakítása, boltíves födémet tartanak oly könnyedén a kecses faragott oszlopok. Kovácsoltvas rácsok mögött őrzik Szent Miklós ereklyéit.

Bolyongunk még néhány percet a városban, elsétálunk a Castello Normanno-Svevo mellett, a robosztus erődöt II. Frigyes erősítette meg. A San Sabino katedrális a város fő temploma, esküvőhöz készülődnek éppen, feltűnően nagy rendőri biztosítás mellett. A Chiesa di Santa Chiara koszos barna homlokzatával kelt feltűnést, a város többi hat-nyolc szebbnél szebb temploma mellett szegény rokonnak néz ki, az előtte elterülő hatalmas parkoló sem tesz jót imidzsének. Úgy gondoljuk, most érkeztünk meg az igazi Pugliába.

következik: Matera