Úri huncutságok 4.
Mindenekelőtt leszögezem, közel sem vagyok borszakértő, így itt lekerekített savakról nem fog szó esni, csak és kizárólag a szubjektív vélemény, íz élmény az, ami megosztást követelt magának. No meg persze B. séf keze van dologban, aki volt oly jó hozzánk és megajándékozott 6 palack klf. 2012-es rozéval (nem mellesleg egy nagyon macsó fadobozban). Szóval lehet engem mókusok elé vetni és kollektíve felhördülni, ha netán a véleményem eltérne a köz által elfogadottól…
Takler Pinot Noir
Persze az amatőrje nem hűti be előre, aztán meg finnyog…
Itt kell kitérnem arra, hogy egészen 2012 nyaráig nem voltam rozé rajongó, túlságosan csajos italnak tartottam és talán a szénsavassága miatt, vagy leginkább, mert nem kóstoltam egy igazán jót megfelelő mentális állapotban, vagy nem is tudom miért, de nem kedveltem. Aztán nyáron jókor, jó helyen ért egy jól behűtött Takler még 2011-ből és felkaptam a fejem, hűha és nyami. Az intenzív gyümölcs íz és illat, a hűvös, szomjoltó bor olyan hatással volt, hogy azóta számtalan kóstolás megesett, de az elsőt ugyebár nem felejti az ember lánya, az a Takler ott és akkor maradt az etalon. Még egy ilyen amatőr borkedvelő is hallott róla, hogy a 2012-es évjárat igazán nagyszerűen sikerült, így alig vártam, hogy megkóstoljam az új Taklert.
Szóval nem volt behűtve, és ahogy az lenni szokott, amikor valami korábban átélt csodás érzést, élményt próbálsz újra megtalálni, vagy reprodukálni, jön a csalódás… Első szimatra sehol a várt intenzív gyümölcsillat, inkább vmi savanykás tolakodott előtérbe és az íze sem okozta az emlékeimben élő, ízlelőbimbókat felizgató hatást. Ami már elsőre is mellette szólt, az a nagyon enyhe szénsavasság. Aztán már behűtve az illat abszolút megjött, és az íz is kezdte előcsalogatni a nyár élményét, de még így is hagyott pöppnyi hiányérzetet maga után… Egyvalamiben egészen biztos vagyok: ez nem a bor hibája.
Vylyan Villányi Rozé Cuvée Kakas
Csajok, jó hírem van: megtaláltam a tökéletes buli bort ötyézéshez. Egyáltalán nem szénsavas, bizton állíthatom, hogy bárhány üveg elfogyasztása sem fog gyomorfájást okozni. Könnyű, illatos, itatja magát, egyszóval veszélyes, de mindenképp szükséges hozzávalója egy meleg nyári estén a teraszon megesett, kizárólag lányoknak szóló beszélgetéshez…
Már a 6 üveg közül is kitűnt gyönyörű színével, ami a pohárban is feltűnő maradt. Az üvege is jópofa, polcon utánanyúlós. Az illata gyümölcsös, rozésan üde, ha nagyon ki akarok erőlködni magamból egyetlen jellemző illatot, akkor a rózsa az. Az íz jellemzése már melegebb pite, rosszindulatúan mondható, hogy kissé jellegtelen, az üveg elfogyasztása után inkább azt mondom, hogy kellemes, selymes, innivaló.
Figula Cabernet Sauvignon Kékfrankos Merlot
Zuram szerint a Balaton-felvidék legjelentősebb borásza Irsai Olivér. Ezzel akár azonosulni is tudnék, hiszen Olivér jó barátom, de tréfát félretéve, ez a Figula bor – jobb szót nem találok – profi. Az illata rögtön egy képet varázsol elém: képzeld el, amikor a vásárban megállsz a helyi édességárus bódéja előtt… A pulton gumicukrok, nyalókák és más csábító édességek sora, na megvan az az illat? Az íze karakteres, ízes, zamatos, pont olyan, amit az illat alapján várok. Édes, de nem túlságosan, olajos, de nem gyomorfájdítóan. Nem tudom, illik-e ilyet mondani egy rozéra, szerintem ez egy testes bor.
folyt.köv.
