Lago di Balaton

Spoon Il Mercato – Balatonakarattya

1957-1975

Három óra múlva kezdődik a Brazilia-Chile nyolcaddöntő, pont elég időnk van arra, hogy leugorjunk megint Balatonakarattyára, ezúttal a Spoon legújabb olasz éttermébe. A pesti állóhajó és a Lodge után az Il Mercato a harmadik a sorban, értékei minden tekintetben követik az elődöket.

A Lodge mögött

Közvetlenül a bejárat alatt kirakodóvásár, mintha a szomszédos Csörcsil büfé melletti bolhapiac települt volna át ide. A Lodge vécéablakából már megcsodált 500-as Fiat fogad minket a bár tetején, ott pihenget magyarról palermóira cserélt rendszámával, vajon kivonták a szicíliai forgalomból? Műanyag visszapillantói talán az egyetlen nem autentikus kiegészítői az étteremnek. A leglehetetlenebb időpontban érkezünk – ebben nagy rutinunk van – ebéd- és vacsoraidő között szinte egy lélek sincs itt rajtunk kívül. Mondanom sem kell talán, udvarias a fogadtatás, a kapuból kísérnek a helyünkre minket.

Tényleg a Balatonon vagyunk?

Egészség

Egy csepp Itália

Súlyos

Landol az étlap a kezünkben és akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Előjövök ismét a szokásos Spoon bajommal. Nem fogok itt bort inni sohasem, amíg ennyire irreálisan elszálltak az áraik. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat abból a szempontból, hogy rengeteg olasz étteremben, trattoriában vagy pizzériában megfordultunk már, de Szicíliától kezdve, Nápolyon, Rómán, Firenzén át a legkisebb, legeldugottabb umbriai falvakon keresztül egészen Veronáig vagy Velencéig, sehol a világon nem mérik a ház borát több mint három eurós decinkénti áron. Értem én hogy olasz borokról van szó, meg hű, meg ha, de ezerötszáz forintér másfél deci vörös- vagy kétezerért ugyanennyi fehérbor? Miről beszélünk?

Területekre bontva

Gennaro

Furcsa székek

A rendelés leadása után gyorsan körbenézek a kertben. Olaszország. Minden tekintetben ott érezheti magát a betérő vendég, nagyon odafigyelnek itt a részletekre. Az összes kiegészítő pontosan a helyén, makulátlan a berendezés, a szökőkút, a piros Vespa, a gyümülcsöstál, de még a csempe is hibátlan. És igazából ez zavar egy picit, ilyen tökéletes ristorante nem létezik, hiányzik belőle a patina, érezhető, hogy nincs múltja a helynek. De majd lesz, legalábbis remélem, hogy meg tudnak majd élni ezen a piacon.

Elmaradhatatlan

Szeretnék előételt is kóstolni, de érzem, hogy ez most nem fog menni, a desszert is erősen kérdéses ebben a pillanatban. Kétféle pizza és kétfajta tészta a rendelésünk, lássuk csak mit tanult a konyha Daniele Minnititől, a Reggio Calabriából származó fociedzőtől az igazi itáliai életérzésről. Kezdem a legfontosabbal. A pizza tökéletes. És most tényleg nincs rá jobb szó, minden tekintetben ilyennek kell lennie. Vékony, de ropogós tészta, ízes igazi mozzarella és paradicsom, kellemesen csípős szalámi és pepperoni és egy pár szem olívabogyó. Ennyi és semmi több amit egy pizzának tudnia kell. Bárhol megállná a helyét Olaszországban, sőt ott is a jobbak közé tartozna. Óriási gratuláció mindenkinek aki ezt megalkotta, itthon még nem ettem ehhez fogható minőségben az egyik kedvenc ételemből. A lasagne és a ravioli is remek, előbbi nyúlhússal és zöldségkrémmel, utóbbi konfitált báránnyal készült, ízorgia mindkettő.

Nyolc szeletes lesz

Pizza Calabrese Picante

Ravioli konfitált báránnyal, parajjal, cseresznyeparadicsommal, kőszárhegyi ordával

Lasagne házi nyúlból, zöldségkrémmel

Desszertnek az elmaradhatalan olasz édességek várnak ránk. A tiramisu mondhatnánk semmi különös, de azért nagyon rendben van, a panna cotta feketeszezámos kekszmorzsával és bazsalikomos eperzselével érkezik apró kis csatos üvegben, jó ötlet és csodás kivitelezés. Igazi espressóval és ristrettóval zárjuk ezt a villám uzsonnát, ide mindenképpen vissza fogunk még jönni, hisz az elő- és főételek is csábítóan hangzanak, elég ha csak az aszaltparadicsomos és parmigiano habos saltimbocca borjúgerincre gondolok.

Tiramisu – részlet