Gasztronyaralás 1.

Viator Apátsági Étterem és Borbár – Pannonhalma

Pinot Noir szorosan fogva

VinCe Balaton fesztivál, Balatonalmádi pálinkafesztivál, Művészetek Völgye, Badacsonyi Borhetek. Mindez az év, de inkább az évtized legmelegebb hetén, amikor naponta dőlnek meg a hőségrekordok és a Balaton vize is harminc fok feletti.

A legjobbkor jelent meg a Magyar Konyha melléklete, a 170 hely ínyenceknek, egy balatoni gasztronómiai útikalauz. Van ebben minden, kezdve a legjobb lángos- és halsütödéktől, a pincéken és borászatokon át, egészen a top kategóriás éttermekig. Nyilván képtelenség mindegyiket végigpróbálni, szorítkozzunk csak a Balaton-felvidékre, de így is hatalmas a választék. Kilenc nap sok mindenre elég, de heteket, sőt hónapokat lehetne itt bolyongani. Az elmúlt öt évben nagyot változott a magyarországi gasztronómia, eljött az az idő, amikor túl lehet lépni az igénytelen halsütödéken (természetesen ezekből is lehet minőségieket találni, de azért még nem ez a jellemző), a tocsogós lángoson, a lehúzós csárdákon és száraz hamburgereken. Jó dolog enni, még jobb dolog jót enni és ez egyáltalán nem biztos, hogy megfizethetetlen „úri huncutság” ma már. Amíg egy zsír és pirospaprikából összekutyult halászlébe is belefuthatunk súlyos ezrekért és közel hétezer forintot is otthagyhatunk egy strandon két adag rántott sajtért, némi hekkért és pár korsó sörért, addig ebből a pénzből akár az ország legjobb éttermeiben is elfogyaszthatunk egy igen kellemes és emlékezetes ebédet/vacsorát. Ahogy ma már Budapesten is a minőség az elsődleges vendégcsalogató szempont, úgy egyre inkább igaz ez a Balatonra is.

Bejárat az apátság borászatába

B.séf a borok fogságában

Ez se rossz

A több mint ezer éves apátság mellett álló Viator Apátsági Étterem és Borbár évek óta az egyik legjobbként jegyzett vendéglátó hely az országban. Ugyan nem közvetlenül a Balaton mellett található, mégis érdemes elautókázni ide. Már az apátság borászata is megér egy misét, nem mindennapi borokat kóstolhatunk itt. A fehérek közül mindenképpen érdemes megkóstolni a Heminát, a Savignon Blanc-t és természetesen az üdítő olaszrizlinget, a rozé ugye kötelező ebben a forróságban és a vörös Pinot Noir pedig egyszerűen mennyei. A borterasz panorámája már csak hab a boron (…)

Rozé hűtve

A terasz nincs túlbonyolítva

Az étlapról szinte felesleges is írni, amúgy is folyamatosan változik, a képek pedig önmagukért beszélnek. Talán azért annyit érdemes megemlíteni, hogy a menüsor a mostanában divatos: maximum 3-4 választási lehetőség ételtípusonként, de ez teljesen rendben is van így. Az ételek szezonálisak, mind az öten könnyedén találunk az ízlésünknek megfelelő elő- és főételt egyaránt (a desszert meg alap, hogy csak pálinka lehet). Gyurik Gábor séf önmagában is garancia a sikerre, nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Csak utólag gondolunk bele, miket is ettünk itt. Kovászos uborka- és borsóleves, saláta és kelkáposzta, lecsós tarhonya és fasírt. Na persze, nem a napköziben megszokott minőségben. Parádés.

Paradicsomos bélszín tatár levendulás salátával