Gasztroőszölés 2.
miklóscsabi – Mór
miklóscsabi
Kora reggel irány a Hársfa utca, itt két pincét keresünk. Jó lenne leszervezni valamelyikben egy borkóstolós estét. Zsákutcába fordulunk a főútról, gyors hurok a végén és máris előttünk egy nagy zöld kapu, a Csetvei pince bejáratán csupán egy lakatot találunk. Hasonlóan járunk a néhány méterrel lejjebb található Maurus pincével is, sebaj, majd telefonon bejelentkezünk. A harmadiknak kiválasztott – nem minőségi sorrendről van szó, csupán logisztikai kérdés – Miklós pince előtt szerencsénk lesz. Bár elsőre itt is egy lakatba futunk bele, de ebben a pillanatban érkezik haza Miklós Pali bá egy furgonnal. Jöhetünk bármikor, ő egész este itthon lesz.
Mint két dinnye
Miklós Csabi nem átlagos borász. Neve egybeforrt már Mórral, messzeföldön híres a kreatív ötleteiről, Ipacs Géza boroscímkéi és a borok szellemes elnevezései hamar megfogják a gyanútlan érdeklődőt. Blanc (pinot blanc) és Blanné (sauvignon blanc), csóka családnak (rajnai rizling), mór, moorer és roger (ezerjó), demi és marylin mórrol (királyleányka), john, paul, csabi, ringo starr, george (kékfrankos) – nofene, egy vörösbor – és a kedvenc, a korábbi depeche mór.
Dekoráció
Sötét van már amikor belépünk a pincébe, hosszú asztalok és padok egymás mellett, rajtunk kívül csupán egy kisebb társaság üldögél bent. Pali bácsi sehol, fiatal és lelkes kóstoltató fiút találunk helyette, azonnal hellyel kínál minket. Hableányka, vagyis egy könnyű és friss habzóbor kerül azonnal a poharunkba, indításnak pontosan megfelel. Csupán csak megízleljük, segítőnk máris leinvitál az első pincébe. Egyik oldalon műanyag tartályokban készül a bor, szemben fahordókban történik ugyanez. A pince végében boltíves téglarekeszekben ódon palackok, mit mondjak, itthonra simán elfogadnám. Átsétálunk egy másik pincébe, itt már a kész lepalackozott borokat tárolják, jöhet ez is. Megnézhetjük az udvart is, kár, hogy sötét van és némi eső is szemerkél, jó hangulatú estéket vizionálunk ide.
Csárlsz Bronzi
Ősz
Menü
Valami készül
Pincevége
Pinceruha
Szerintem bor
Zöld veltelini és királylányka a két következő áldozat a poharunkban, majd jöhet a borvidék klasszikusa, az ezerjó is, ezúttal roger mór által. Itt álljunk is meg egy szóra. Mórról nem sok minden jut az átlagember eszébe, maximum az ezerjó, abból is a csepeli Gőzben és hasonló színvonalú külvárosi kocsmákban fogyasztható, fröccsnek is csak sok másik után iható fajta. Ehhez képest lett egy miklóscsabink, aki a magyar viszonylathoz képest is aprócska pincészetével vastagon hozzájárult ahhoz, hogy Mór visszakerüljön a magyar borvidékek térképére. Ez mindenképpen tiszteletet érdemel, legalább annyira, mint a szintén lejáratott (soproni) kékfrankosért és a bikavérért folyó erőfeszítések is.
Régi dizájn
Nagyi padlása
apabora (ezer)jó
Moor boor
Kíváncsiak vagyunk miklóscsabi sauvignon blanc-jára is, nyílik nekünk egy palack Blanné is. Mindegyik „mórias” bor, legalábbis Csabi szerint és van is benne valami. Fiatalos, populáris, szerethető és könnyen iható borokat készít, talán csak az igazán „nagy bor” várat még magára. Mondjuk fehér szőlőből az nem is jön olyan könnyen. Búcsúzóul még egy szenvedélyes hétköznapi cuvée-t is megkóstolunk, és elégedetten távozunk. Megszerettük miklóscsabit, mert nagyon szimpatikus az a hozzáállás, amellyel a borai készülnek, lehet szakérteni, hasonlítani, elemezni, de ilyen szenvedéllyel biztos, hogy rossz bor nem készülhet.
itt és mór
következik: 67
