Jó helyek 33.
Hát jó, nem kerülgethetem tovább, már az életünk részévé vált. Nagy dilemma, hogy népszerűsítsük-e a kedvenc helyünket, vagy inkább tartsuk meg magunknak? Pro: igen, maradjon meg, éljen meg, kontra: inkább mégsem, ne fedezzék fel a tömegek, maradjon a miénk. Dilemma megoldva, népszerűsítette más , nyugodt szívvel tehetem én is (na jó, amúgy is megtettem volna, utóbb), ráadásul utánaolvastam, úgy tűnik nem is én fedeztem fel, már története van és egyre több emberről derül ki a környezetemben, hogy jól ismeri. Szóval van az a bolt. Nem az, a másik, a másik bolt.
Hogy hol kezdődött a kapcsolat a borokkal, egy másik történet, lényeg, az érdeklődés komoly, papírom is van róla, ugyanakkor a hozzáértés még erősen fejlesztendő, ebben van segítségemre a Vivino alkalmazás. Többek között nagy előnye, hogy megmondja, hol van a legközelebbi borszaküzlet, szerinte ez itthonról a Wekerlei bortár. Volt. Gyors böngészés után kiderül, hogy elköltöztek. Egy másik boltba. Tulajdonképpen már nem is csak borbolt, a közösségi portálon guszta képek, péksütemények, egyebek, itt van 5 percre, menjünk.
Már a környezet is elbűvöl, a Wekerle, azon belül is a Kós Károly tér jelentősen eltér minden más helytől Budapesten, igazi kis mesevilág a maga jellegzetes épületeivel, hatalmas központi játszóterével. Ideérve mosolyogva dúdolgatjuk a legnépszerűbb magyar szappanopera főcímdalát, kiengedünk, azonnal oldódik a hétköznapok feszültsége.
Megyünk két kört a téren, elsőre nem sikerül észrevenni a boltot, ebben jelentős szerepe lehet annak, hogy együtt „üzemel” egy ingatlanossal, akkoriban inkább ez utóbbi uralta a portált. Belépve kissé visszahőkölünk, rajtunk kívül még talán három vásárló tartózkodik bent, de annyira aprócska az üzlet, hogy alig férünk be. Azért beszuszakolódunk, és a méret ellenére is több órányi nézegetnivalót találunk magunknak, olyan érzésem van, mintha az Abszol úton lézengnénk, van itt minden, ami a varázslathoz – esetünkben egy igazán kiváló vacsorához – kell. Furcsálljuk, hogy a borok egymásra fektetve, látszólag nagy össze-visszaságban hevernek a polcokon, később persze erre is választ kapunk, így a vevőnek muszáj szóba elegyednie a tulajdonos-eladóval, ez nem az a hely, ahol leveszed amiért jöttél, fizetsz és viszlát.
Elsőre azért mi bepróbálkozunk ezzel, sikertelenül, előbb a tulaj az egyik választott borunk felcímkézett árát sokallja és leárazza magának és nekünk egy ezressel, majd utána a bolt többi vásárlója nagy összhangban doboz után kutat, hogy elvihessük a zsákmányunkat. Kissé zúgó fejjel távozunk, sok volt a szokatlan vizuális és verbális inger, közben azon gondolkozunk, miért volt mégis ez olyan otthonosan ismerős. Pont, mint Olaszországban, jé, tényleg. Sokat járunk oda, ott ez a fajta kereskedés teljesen normale, hogy a tulaj áll a pult mögött, ismer minden egyes árut, kedélyesen elcseveg a vevőkkel, a vevők egymással, senki nem siet sehová, előbb-utóbb mindenki felveszi ott ezt a ritmust. Itthon ilyennel még nem találkoztunk, de nagyon jól esik, más (ijesztő) kérdés, hogy mennyire életképes egy ilyen üzlet Pesten, annak is egy külső kerületében. Szerencsére annak tűnik, hiszen sikeresen üzemel egy ideje már, folyamatosan fejlődik és már nem csak a saját mikrokörnyezete – a Wekerle – ismeri. Most már elmondhatjuk, hogy ide is sokat járunk, Fábi – az említett tulajdonos -eladó- igazi támaszunkká vált, ami a borválasztást illeti. Elképesztő lexikális tudással rendelkezik borról, borászról, fajtáról, évjáratról, akár dűlőről is, élményszámba megy, amikor el tudjuk kapni néhány percnél hosszabb időre, ha más vásárlók nem zaklatnák állandóan, talán reggelig el tudnánk hallgatni. Erre egyébként egész jó esélyünk lehetne, ha eljárnánk a csütörtökönként – zárás után – szervezett borkóstolókra, de eddig még lusták voltunk rászánni magunkat a kb. félórás sétára.
A bolt választéka nem fedi sem a multis, sem a borkereskedéses vonalat, szinte 100%-ban magyar borok – a titkos kedvencet leszámítva, de azt meg úgyis letagadjuk, nem is létezik – a kiváló minőségű fröccsbortól a luxuspezsgőig tart a kínálat. Emellett – időben érkezőknek – naponta friss péksütemények megbízható pékségektől, kolbász, sajtok, szezonális zöldségek, olívaolaj, fűszerek és helyben készített brutál kávé (már csak ezért is megéri betérni).
Van egy különleges hely a boltban, az ún. kiflipont. Kb. lépésnyire az ajtótól belép az egyszeri vásárló és bekiabál: kifli van? Ha nemleges választ kap, ugyanazzal a lendülettel már fordul is ki és elmegy egy másik boltba, pedig ez a másik bolt. Rosszul teszi, kifli ide vagy oda, ide be kell menni, beszélgetni, vásárolni, kávézni, az üzlet előtt már le is lehet ülni, vagy elvinni a másik boltos bringát egy körre, például a testvér- (inkább feleség-) boltig, a Kertvárosi virágosig, ott is érdemes szétnézni. Egyszóval menjetek, a kiflipontot ugorjátok át és nézzétek meg milyen egy másik bolt.
