Loading...
Gülföld

CANNES – FocacciAország 14.

Cannes

Egy kis Franciaország – ahogy mi láttuk

IMG_9945.JPGAmi elsőre eszünkbe jut

   Oneglia-i otthonunk mindössze hatvan kilométerre fekszik a francia határtól, szinte adja magát a lehetőség, hogy egy hosszú napra átugorjunk a szomszédba. Jól felkészülten vágunk neki az útnak, vagyis se útikönyvünk, se konkrét tervünk nincsen, de még csak mobilnetünk se, hogy legalább az autópálya díjakból egy kicsit felkészüljünk. No de majd az első benzinkúton megoldunk mindent, gondoljuk. Egy apró, de igen lényeges dolgot viszont nem kalkulálunk be a tervbe. Ventimiglia, az utolsó olasz város után franciák élnek e vidéken. Szó szerint ez egy más világ. Míg az olaszok rendkívüli vendégszeretetükről és barátságos – bár néha már-már túlzóan bizalmaskodó – természetükről ismerszenek meg, addig a franciákról mindezt egyáltalán nem mondhatom el.

   Rögtön egy Esso kútnál be is bizonyítják. A kérdésünkre, hogy matricás vagy kapus az autópálya errefelé, egy foghegyről odavetett „no vignette” a válasz, több kérdést feltenni esélyünk sincs a kedves kutas hölgynek. Oké, jó lesz ez, gyerünk tovább. A kapunál újabb negatív élmény vár minket. Miután sikerül beállni egy olyan sorba, ahol csupán érmét fogad el az automata, természetesen apró híján gondolkodunk egy kicsit. De máris a segítségünkre siet egy újabb kedves hölgy, nyilván látva szorult helyzetünket, hogy segítsen egy ostoba külföldinek megoldani ezt a problémát. De nem segít, helyette arrogáns és minősíthetetlen hangon üvölt valamit franciául – szavát sem értjük persze, csak sejtjük mit akar -, majd miután másodszor is elordította ugyanezt nekünk, tovább is illan. Pillanatnyi döbbenet, majd persze szabadulunk a fogságból és csodálkozunk. Néhány kilométerrel arrébb hasonló helyzetben kézenfekvő lenne a megoldás. Egy olasz alkalmazott valószínűleg egy mosoly kíséretében apróra váltotta volna öteurósunkat és mindenkinek jobb lett volna ettől egy picit a napja. Csupán negyed órája vagyunk Franciaországban és máris két remek élménnyel vagyunk gazdagabbak.

   No de elég ennyi a fanyalgásból, ha függetlenítjük magunkat ezektől elmondhatjuk, hogy a francia riviéra csodálatos hely. Útközben alakul a terv, irány Cannes, majd visszafelé Nizza és ha belefér akkor egy gyors Monte Carlo. Nem hangzik rosszul.

IMG_9953.JPGIlyeneket fogunk látni

   Egészen közel a belvároshoz, a Boulevard Carnot végénél egy hatalmas parkolóházban találunk helyet. Nem is bonyolult, a városba beáramló autótömegből egészen mást vizionálunk. Egy lépés innen Cannes híres sétálóutcája, a Rue Meynadier, arrafelé vesszük az irányt. Klasszikus bevásárló utca, zsibongás és tömeg, luxus és gagyi felváltva mindenfelé. Turistavakító borszaküzletek és sajtboltok, csicsás fűszeres és harsány fagyi árus, de akad itt igazán hangulatos kávézó és pékség is. Azonban a legfeltűnőbb a szinte már bántóan éles szín kavalkád, mintha tekertek volna egy csöppnyit felfelé a szaturáción. Ahogy kiérünk a Promenade de la Pantiero-ra, a kikötő melletti főútra, ez az érzés csak fokozódik. Vakítóan kék az ég és legalább ennyire a tenger is, a nap szikrázóan süt, csillog minden és nem csak a kézzel fogható luxustól. A közeli parkban kissé magára hagyott pavilon lóg ki egy kicsit a környezetéből, minden más patyolat tiszta és rongyrázósan gazdag.

IMG_9955.JPGNézőpont kérdése

portal.jpgTompított színek

IMG_9833.JPGVáci utca

IMG_9946.JPGPenészallergiásoknak nem ajánlott

IMG_9947.JPGRészlet

IMG_9839.JPGKésőbbi ismerősök

IMG_9841.JPGOda is fel kellene menni

IMG_9853.JPGDe inkább maradjunk a tengerszinten

IMG_9861.JPGMatchbox

IMG_9859.JPGAzért hajók is akadnak

IMG_9854_1.JPGNehéz volt elkapni a pillanatot

IMG_9864.JPGMagányos franciás

IMG_9868_1.JPGZsúfolt turistás

   Cannes nem is oly régi város, csupán az ezernyolcszázas évek közepén indult fejlődésnek, miután 1834-ben az angol Lord Henry Brougham egy villát építtetett itt a lányának. Ezzel el is indított egy divathullámot, a század végéig rengeteg francia, angol és orosz előkelőség érezte úgy, hogy nekik is feltétlenül szükségük van itt egy kisebb kastélyra. 1946-ban tartották meg itt először az azóta is nagy sikernek örvendő filmfesztivált (eredetileg már ’39-ben tervben volt, de a háború közbeszólt), az esemény megrendezésére szolgáló Casino épülete közvetlenül a kikötő mellett, a Boulevard de la Croisette elején áll. Érkezésünkre leterítik a klasszikus vörös szőnyeget, turista társaink legalább olyan lelkesen fényképezik itt magukat, mint Pisa-ban a ferde tornyot „tartva”. A látogatóközpontban már mi sem tudjuk kihagyni a poszter előtti vicces képek készítését, beszippantott minket is a csillogás.

IMG_9866.JPGMásmilyennek gondoltuk

IMG_9863.JPGA fenébe, kiszúrtak

IMG_9870.JPGA vörös szőnyeg varázsa

IMG_9877.JPGEgy gyors interjút azért adtam

  Filmsztárok tömkelege sétált valaha errefelé kézen állva a sétányon, gondosan összetapicskolva a friss aszfaltot. Némelyek kézmérete igencsak meglepő, a fene sem gondolta, hogy Meg Ryant vettem el feleségül. Közvetlenül az egyik luxusszálloda, a Majestic Barriére strandja felett pihenünk meg egy kicsit, a jómód itt még egy szál fürdőruhában is messziről virít. Norvég úszó város a part mentén, helikopterrel közlekedő kőgazdag turisták repkednek le és fel, orosz milliomos csemetéket szolgál ki a strand pincére. Mintha nem is ugyanazon a tengerparti szakaszon lennénk, az olasz és a francia riviéra között szinte zongorázni lehet a különbséget, míg az előbbi a maga módján csendesen barátságos, addig az itteni élet hivalkodó és magamutogató. Persze mindkét stílusnak meg vannak a maga szépségei, de nem kétséges melyik áll hozzánk közelebb.

IMG_9882.JPGKézen járók

kezek.jpgSophia Loren, Paudits Béla, Qnnnn Tnnnn és a színesbőrű Sharon Stone

IMG_9890.JPGAzerbajdzsánnal haverkodni, hogy is van ez?

IMG_9897.JPGMögöttünk a Majestic Barriére

IMG_9891.JPGElőttünk a strandja

IMG_9912.JPGJönnek-mennek

IMG_9919.JPGStílus

IMG_9913.JPGNorvég óriás

IMG_9927.JPGHelikopter-vízitaxi-luxusjacht

IMG_9930.JPGVan akiknek nem futja másra

IMG_9911.JPGIngyenstrand a “csóróknak”

IMG_9935.JPGDe azért itt is rend van ám

   Lassan becsukjuk a szánkat és indulunk visszafelé, de most már a part menti úton. Irány Nizza, aztán gyorsan számot vetünk a maradék időnkkel. Nem akarjuk megint összedarabolni a napunkat, így hát inkább Nizzán csak keresztülgurulunk, és emeljük a tétet, a célunk immár Monaco.

következik: Monaco – Monte Carlo

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil