Száraz tények – Firenze 2.
Ponte Vecchio
Az etruszk időkben is híd állt már ezen a ponton, a római korban pedig a Via Cassia (fontos kereskedelmi útvonal) és a Via Volterrana (római hadiút) része volt. Az első írásos feljegyzés 996-ból származik a hídról, a régi fahidat 1080-ban kőből építették újjá de 1117-ben összeomlott. A későbbi hidat az 1333-as árvíz elmosta.
1345-ben Neri de Fioravante tervei alapján építették meg a mai napig álló Ponte Vecchio-t (egyes vélemények szerint Taddeo Gatti volt az építész). A XIII. században már kis boltokat építettek a híd mindkét oldalára, amik eredetileg hentesüzletek voltak, de I.Cosimo uralkodása alatt (1537-1569) a város leghíresebb aranyműveseit telepítették a helyükre. A híd közepén 1901-ben adták át Benvenuto Cellini (1500-1571) szobrát, aki többek között kora leghíresebb ötvösművésze is volt.
A Ponte Vecchio keleti oldalán 1564-ben fedett folyosót építettek az árkádfolyosók és az üzletek fölé, hogy a Palazzo Vecchióból zavartalanul elérhető legyen a Pitti palota. Készítője Giorgio Vasari (1511-1574) toszkán építész, festő volt, akiről a nevét is kapta (Corridoio vasariano -Vasari folyosó).
A középkorban kis kápolnákat építettek a hídra, de ezeket a XIX. században a forgalom növekedése miatt eltávolították.
Firenze középkori hídjai közül a Ponte Vecchio az egyetlen, amit a II. világháború alatt a visszavonuló német csapatok nem robbantottak fel, holott a híd közelében lévő összes épületben kár keletkezett és az Arno-n átivelő többi híd is megsemmisült.
