Száraz tények – Firenze 6.

Palazzo Uffizi

  I.Cosimo megbízásából Giorgio Vasari építette 1560 és 1574 között, azzal a céllal, hogy a kormányzati hivatalokat egyetlen épületegységbe telepítsék. 1574-ben I.Cosimo halál után I.Francesco a Medici család képzőművészeti gyüjteményének nagy részét az Uffizi palozába költöztette, ezzel megalapozta a híres múzeum gyűjteményét. Vasari halála után Alfonso Parigi és Bernardo Buontalenti folytatta a palota építését. A Medici dinasztia kihalásáig (1743) folyamatosan bővítették a palotát (színház – Teatro mediceo, Tribuna terem) és a múzeum gyűjteményét. 1762-ben tűzvész pusztította el a múzeum egy részét.

   Bonaparte Napoleon (1769-1821) itáliai hadjárata során(1799-1814) Firenzéből rengeteg műkincset elszállítottak a párizsi Louvre-ba, az Uffizi gyűjteményét szerencsére ez alig érintette, köszönhetően az akkori igazgatónak, Thomasso Puccininek. Napoleon halála után a gyűjtemény nagy része visszakerült az Uffizibe. 1818-tól katalogizálták a műkincseket, 1866-ban megnyitották a nagyközönség számára az Uffizitől a Pitti palotáig tartó Vasari folyosót is és egy múzeumot alakítottak ki a kettőből.

A II.világháború alatt a gyűjteményt átmenekítették Firenze környéki magánvillákba és kastélyokba, ahonnan a háború után szinte sértetlenül kerültek vissza a helyükre. Az 1966 november 4-i árvíz újabb károkat okozott a múzeum alsó szintjén, de a festmények nagy részét sikerült helyrehozni.

Napjainkban az Uffiziben található a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale) és a Toszkánai Központi Archívum is. Az Uffiziben jelenleg 46 teremben tekinthetőek meg a kiállított festmények, szobrok,képzőművészeti alkotások, az emberiség kultúrájának egyik leghíresebb gyűjteménye.