Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 14.

Róma, gondolák 5.

 

Szent Péter

P9080388.JPG

   Micsoda? Csak 2 euróval drágább a lift, mint a lépcső? Biztos? Biztos. Hát hülyének néznek? Naná, hogy kifizetjük, gyorsabb, kényelmesebb, mint többszáz lépcsőt megmászni. Márpedig felmegyünk, állítólag gyönyörű a panoráma a Szent Péter székesegyház kupolájának tetejéről. Gyorsan halad a sor, beugrunk a liftbe, fél perc sem telik el és már meg is érkezünk. Megérkezünk? Meg. A kupola alsó pereméhez, spóroltunk kb. 30 lépcsőfokot. Utólag belegondolva, hogy is képzeltük, hogy végig visz a lift. Hát hol? Egy kupolában? Tényleg hülyék vagyunk. A lépcsősor először széles, mint az Operában: kényelmes fordulók, nagy terek. Aztán szűkül rendesen, egy idő után a kupola ívét veszi fel a testünk, csak úgy lehet továbbhaladni. A végső próba egy végeláthatatlan csigalépcső, egyedüli kapaszkodóként egy kötéllel, amit végigizzadt már pármillió elődünk, hogy egy utolsó húzódzkodással túl legyenek életük meghatározó rémútján. Kedvünk támad sírni odafent.

IMG_8349.JPG

Róma – Palermó

IMG_4941.JPG

   Palermóban nincsenek terek, sőt szinte fák sem. Rómában rengeteg van mindkettőből. Róma színe a bordó-sárga. És a zöld.

IMG_8697.JPG

Tésztagép

IMG_4929.JPG

   Minden jó háztartásban akad egy tésztagép. Gondolom ez alap. És ha tésztagép, akkor Olaszország, a tészta hazája. Talán még a szerelemre sincs annyi szó a világon, ahány féle tésztát esznek az olaszok. Campo de Fiori, piacnapon, kora délelőtt, kellemes szeptemberi kánikula. Halak, húsok, gyümölcsök és fűszernövények amerre csak nézünk, aztán az egyik standon ott a tésztagépünk. Gyors üzletkötés és máris egy gusztustalan nejlonszatyorban landol az új szerzemény. Egész napra szövetséget kötünk, együtt nézzük végig fél Rómát, végigjárjuk a Trasteverét , szinte minden fényképen együtt pózolunk. Az első pár órában 2-3 kilósnak érzem, a nap vége felé tuti magába szívja a levegőt, a karom lassan leszakad, de nem hagyjuk el egymást. Pár hét múlva egy hazai üzlet polcán mosolyog ránk tésztagépünk ikertestvére. Még sokáig integetünk egymásnak.

IMG_4937.JPG

Portacenere

IMG_4509.JPG

   Portacenere. Az első olasz szó, amit megtanulunk legelső olaszországi utunk alkalmából. Uno portacenere, per favore a varázsmondat. Ha ezt elsütjük, máris másképp néznek ránk a pincérek. Mondhatnánk angolul is, meg is értenék nagy valószínűséggel, de a saját nyelvükön mégis másképp hangzik. Ráadásul szép, dallamos is ahogy kiejtjük: portaccséénere. Nem hiszem, hogy túl sok turista tudja ezt olaszul. Mármint csak ezt. 

IMG_8857.JPG

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil