Róma, gondolák 2.

Greco

   Byron, Keats, Liszt Ferenc. Ők már jártak itt, gyanítom nem fizettek 10 eurót egy kávéért, mint manapság a betérő vendég.  Felkapott hely, jó, mondjuk 250 éve nyitva van, meg is kell fizetni a hely történelmét. A háromszáz éves évfordulón majd beülünk egy eszpresszóra, hátha akkor lesz valamilyen szülinapi akció.

ATAC

    Az ATAC (római BKV) megállóiban információkkal gazdagon ellátott táblák mutatják, hogy melyik busz mikor, merre, honnan-hova tart. Csak győzzük kapkodni a fejünket, mire kitaláljuk mit is szeretnénk. Aztán egy idő múlva rájövünk, a táblák valószínűleg azért vannak mert előírás, a menetrend meg rugalmas. Nyugi, nagy valószínűséggel egyszer majd jön egy busz, addig is olvasgatjuk a táblákat. Legalább elfoglaljuk magunkat valamivel.

Via Appia Antica

   A 118-as busz az Ostienze metróállomástól megy a Lagonegro nevű végállomásáig, útja jelentős részén érintve az ősi római utat, a Via Appia Anticát. 20 percenként követik egymást a buszok, reggel 6-tól 23 óráig. Ezek az előre tudható adatok. De nem a tények. Este, sötétedés. Megkapó érzés a több ezer éves köveken sétálni, érezni az ókori szekerek kerekeinek nyomát az úton. Aztán kalandtúrának beillő vállalkozás a magas kőfalra tapadva elérni a legközelebbi buszmegállót, miközben 20 centire száguldoznak az autók a „járda” – felfestett csík, fél méterre a faltól – mellett, de aztán megvan, megérkezünk a megállóba. Amíg jön a busz, csinálok egy pár esti képet, aztán még párat, gyakorlatilag ellőhetném a teljes memóriakártyámat, mert busz sehol. Illetve az ellenkező irányba több is elmegy, de a város felé semmi. Megérkeznek mások is mögénk, innentől kezdve együtt hallgatjuk a kőfalak által visszavert motorhangokat. De megéri várni, negyed óra múlva túl vagyunk életünk első római taxizásán, ajánlom mindenkinek, akinek eddig csak filmekből volt meg ez az érzés.

Colosseum

   A világ egyik leggiccsesebb képe az éjszakai Colosseum sárgán kivilágítva. És mégis a világ egyik legszebb látványa. Ki érti ezt? A Colosseum amúgy is Róma központja minden értelemben. Itt aztán mindenki megfordul. Vastag barna csuhában és hatalmas sporttáskákkal jönnek szerzetesek a világ minden tájáról – stílszerűen – Atyaúristen mi lehet a csuha alatt ebben a forróságban. Méterekről megcsap a XXI. századi római légionáriusok testszaga, messzire elkerülendő, mindenki óvakodjon a közös fényképezkedéstől.

Sssssssss

    Álmaim szakmáinak top 10-es listáján igen előkelő helyet foglal el a pisszegőember. Zsúfolt templom, monoton morajlás, egyre erősödő, összemosott hangok, majd egy hosszú és hangzatos pisszegés valahonnan. Pár perces csönd, majd ismételten egyre hangosodó morajlás. És pisszegés újfent, emberünk megdolgozik a pénzéért. Vajon milyen lehet egy felvételi beszélgetés?