A gyémánt aranyból van?
DiningCity Országos Étterem Hét 2014. március 17-23.
Hatodik alkalommal ehettünk országszerte 3300 forintos áron háromfogásos vacsorát több mint száz közép- és felsőkategóriás étteremben, hiba lett volna kihagyni. Csak ízelítőül néhányan a résztvevők sokaságából: Kistücsök étterem – Balatonszemes, Bistorant – Szeged, Ikon Étterem – Debrecen, Macok Bisztro és Borbár – Eger, Rosinante Étterem –Szigetmonostor, Chez Daniel, LA Perle Noire Restaurant and Longue, Laci! Pecsenye?, Pesti Disznó Gasztrobár, Spoon Café and Longue – Budapest.
Hónunk alá csapva B.séfet, három budapesti éttermet látogattunk meg a héten. Nem tervezve, de végül is mindhárman választottunk egyet-egyet, hozzáteszem senkinek sem volt kifogása egyik ellen sem. Három hely, három konyha, három stílus.
Fülemüle étterem
Alapvetően zsidó konyha a VIII. kerületben, de hagyományos magyar ételeket is találunk az étlapján. Hétfő este érkezünk, közel sincs telt ház, alaphangon ketyeg a hely. Hangulatos belső tér fogad minket, a falakra felaggatott millió fénykép nézegetésével töltjük el az időt, míg végre felveszik a rendelésünket. Mindhárom előételt végigkóstoljuk. A maceszgombócos libaleves tisztességes adag, furcsa, de kellemes a szolid gyömbér íz a szánkban. A libamájas tojás könnyű rántotta, hibátlan az íze. Fatálon érkezik a meleg libatöpörtyű, nem zsíros, nem kemény, pont jó az állaga. Szekszárdi sauvignon blanc-t kortyolunk hozzá Baron von Twickel-ék kínálatából.
Nem feltűnően, de kissé hosszúra nyúlik a várakozás az elő-és a főételek között, kárpótlásul ingyen kapunk egy-egy pohár kadarkát, ezúttal Vidáék öregtőkéjéről. De máskülönben is megéri várni az ételekre, mindegyik parádés a maga nemében. A ropogós libacomb valóban ropogós, belül viszont puhán omlik le a csontról, tökéletesen elkészített étel, két hatalmas tejfölös-sajtos latkesz a köret alá. Tradicionális zsidó étel, gyömbéres, fokhagymás tócsnit ismerünk meg benne. A sólet a hely specialitása, házi füstölésű marhaszegyet és töltött libanyakat kapunk mellé. Tökéletes és emberes adag, bajok lesznek itt a desszerttel. A mediterrán pacal sem okoz csalódást, laza, könnyű fogás paradicsommal, fokhagymával és bazsalikommal. Pompás dolog, hogy egy ételt hány féleképpen lehet elkészíteni, elég, ha csak a nehéz és zsíros csülkös/körmös pacalra gondolunk és erre a kimondottan tavaszias fogásra.
Ahogy sejtjük már korábban, a desszerteket nem is kérjük ki mindet, csupán belekóstolunk a diós-almás-mákos nudliba – önálló fogásként is megállná a helyét – és a vanília fagyis brownie-ba.
Ring Café & Burger Bár
Talpalatnyi Amerika a Párizsi Divatcsarnokkal szemben az Andrássy úton. Alapvetően hamburgerekre és steakekre specializálódtak, de érdemes egy bőséges reggelire is beugrani ide. Tetszik az étlapon olvasható mottó, Takács Lajos, az Olimpia étterem séfje szerint „a jó hamburger csupán egy kitűnő zsömle és egy remek húspogácsa, hogy az ember mivel rontja el, az már az ő dolga”. Leülünk egy Első Emelet és egy Gershwin nagylemez mellé és rutinosan megrendeljük mindegyik fogást.
Az előételnek felszolgált avokádókrém fokhagymás lepénnyel nem egy nagy durranás, legalábbis a lepény inkább négy szem tortilla chipsre emlékeztet, a krémmel nincsen gond. A steak és humusz pár szelet vékonyra szeletelt médiumra sütött hátszín(?), ízletes étvágygerjesztő. A nyertes számomra azonban a kókuszos rákfarok édes chilivel. Két rákocska ropogósra sütve, kellemesen csípős bundában, ami egyben furcsán édes is. Telitalálat.
A ház specialitása a Big Easy Deluxe Burger, egy fatüzelésű kemencében sült könnyű, ropogós ciabattában „elrejtett” 200 grammos közepesre sütött hazai marhahúsból készült pogácsa, svájci ementáli sajttal és ropogós baconnel, fokhagymás majonézzel, sült burgonyával és házi ketchuppel. Megenni is legalább annyira bonyolult, mint leírni, meg is küzdünk vele becsülettel. Akárcsak ennek lecsós és libamájas változatával, ami Foie Gras Burger névre hallgat. Látványnak sem utolsó e két hamburger azonban ízük még inkább levesz a lábunkról. A Rib-eye steak puha és omlós, a tetejére olvasztott kéksajt és díszítésként használt balzsamecet különös édes harmóniával fűszerezi meg, a mángoldos steakburgonya remekül passzol mellé.
A főételek és a desszertek közötti pauzában hangzik el egy megválaszolatlan kérdés az egyik asztalszomszédunktól: „a gyémánt aranyból van?” Szerencsére nem érkezik rá válasz, mindenki gyorsan elfoglalja magát valamivel.
Desszertnek a már klasszikusnak mondható brownie és chilis csoki mousse közül választhatunk – könnyen felismerhető az édesség kínálatról, hogy a hely alkalmaz-e cukrászt -, mindkettő alap, kellemes lecsengést adnak a vacsorának.
nU bisztró & l’Bor
Kellően furcsa névvel csalogat ez a bisztró (mondjuk számomra még mindig a Gepárd És Űrhajó a verhetetlen az idióta nevű vendéglátóhelyek kategóriában) az Eiffel téren. Látványnak sem utolsó a helyszín, a nyáron nyitva tartó hatalmas teraszról a modern irodaház árnyékából csodálhatjuk a Nyugati pályaudvar impozáns oldalát.
Kedves pincérlányunktól azonnal kapjuk az üdvözlőfalatkákat. Az amouse bouche ezúttal cékla, sonka, olívabogyó és epres balzsamecet apró egyvelege, pont a céljának megfelelő. A ház sommelier-je is azonnal asztalunknál terem, az este folyamán sokat fogjuk még látni a legnagyobb örömünkre. Kóstoltat velünk zöldveltelinit, furmintot és cserszegi fűszerest, végül utóbbi kettőnél maradunk az előételekhez. A csirkepaprikás ravioli darabkákat diszkréten veszi körbe az aranysárga rákmártás, házi tejföl dobja fel a látványt. Az egész fogás íze harmonikus, nem túl erős, nem hivalkodó. Szarvas gulyást is kóstolunk, szalonnás, tárkonyos burgonyagombóc úszkál a csészében, ezt a fogást sem tudták elrontani. Ahogy az amerikai marha tatárt sem (vajon miért amerikai?), a hozzáadott malátás bagett eteti magát.
Újabb meglepetés falatka érkezik kicsiny edényben, kellemesen keserű grapefruit sorbet vezet át minket a következő csodákhoz.
Főételeink mellé újabb borokat kapunk, siller és kadarka jár a finomfőzelékhez és a tarjához. No de egyik sem a megszokott módon készült – már amennyiben a klasszikus menzai finomfőzeléket meg lehet szokni. Ropogós zöldségágyon kapunk 5-6 apró fekete királyrák falatkát, ez a főzelék XXI.századi kiadása. A tarja konfitált, isteni vargányás rizottó a körete, vörösboros jus és lyoni hagyma dobja fel még magasabbra a kreációt. A harmadiknak kóstolt főfogás is kifogástalan, az uruguay-i marhanyak, kávés glasszírral, kétféle (vörös és sárga) céklával és fekete szezámmagos körtével érkezik. Legalább olyan finom, mint amilyennek hangzik.
Naná, hogy a desszertekhez is odaillő bort szervíroz a sommelier, a citrusos-mentás túrókrémhez újabb cserszegit, a passiógyümölcs zselés csokoládé duóhoz testes – bár íze ellenére nem barrikolt – cabarnet sauvignont ajánl nekünk, újabb győzelem a részéről.
Tökéletes hangulat, profi és nagyon kedves kiszolgálás, hibátlan konyha. Ennyire egyszerű.