A SARKÁBAN VAGYUNK – PUGLIA 11. – TRANI

OlaszAország – ahogy mi láttuk 128.

Traniba célirányosan megyünk, igazából semmi másra nem vagyunk kíváncsiak, csupán Apulia – de egyes vélemények szerint egész Itália – legszebb templomára. Sőt, előzőleg olvastam olyan írást, amely szerint Trani főtere Európa 10 (!) legszebbje közé tartozik. Gyorsan szögezzük re, nem az. Lehet, csupán a Piazza Duomo-n felállitott méretes színpad és temérdek műanyag szék az oka, számunkra kis csalódást okoz, nem jön az a hatalmas „hűha” megpillantásakor.

Azonban a monumentális Basilica Cattedrale San Nicola Pellegrino valóban elvarázsol. Tengerbe nyúló kiszögellésen állva uralja a teret, oldala és hátulja közel a tengerhez, felette az ég, alatta a víz kékje ad keretet hófehér falainak. Hatvan méter magas harangtornyát hatalmas boltív köti össze a templommal. Körbejárjuk többször is, kívülről megcsodáljuk gyönyörű kőfaragásait, tornyának emeletről emeletre növekvő számú ikerablakait, furcsa hármas tagolású, félköríves hátulját. Bejutni azonban nem tudunk, bő egy óra múlva nyitja csak ki kapuit.

Ebédidő után van, az esélytelenek nyugalmával indulunk keresni egy éttermet a környéken, azt gondoljuk, szerencsénk van, hamar kapunk helyet a Baciuco bisztró teraszán. Konyhájuk ugyan ebben az időben nincs, de némi helyi salsiccia-t, saját készítésű grillezett kolbászt tudnak nekünk sütni. Van még pár adag tésztájuk is, azzal nem is lesz gond. Ellenben a sült kolbászok nem csak fejfájást fognak okozni, gyanús már az illatuk is. De legalább megnyugtat a tudat, átéljük életünk első- és eddigi utolsó negatív gasztronómiai élményét, Olaszországban, ők is tudnak hibázni.

Nyitva már a dóm, amikor visszatérünk, belülről is csodájára járhatunk. Visszafogott romantikus belső jellemzi a főhajót, hatalmas oszlopsorok, faragott galéria és csodálatos márványpadló fogad minket. Az altemplomban – ami a tengerszint felett van – megkeressük a bazilika alapítójának, Nicola Pellegrino-nak sírját. Kecses márványoszlopok tartják a csarnok boltozatát, pompás freskók várnak minket, ahogy átvágunk a kusza alagútrendszeren. Elégedetten bólogatunk, talán mégis Olaszország legszebb templomában vagyunk.