Loading...
OlaszAország

A SARKÁBAN VAGYUNK – PUGLIA 8. – MONOPOLI

OlaszAország – ahogy mi láttuk 125.

Lassan szedjük a sátorfánkat, négy éjszakát töltöttünk Monicánál, bejártuk Puglia déli sarkát, pizzicát hallgattunk Specchiában, voltunk keleten (Otranto), délen (Leuca) és nyugaton (Gallipoli), fürödtünk sziklás- és homokos strandokon is, felfedeztük dél Firenzéjét (Lecce) és még a Via Appia végére is értünk (Brindisi). Hogy tudtuk ezeket mind bele sűríteni, szinte nem is értjük. Monica még búcsúzóul megmutatja az olíva üzemüket, hatalmas acélhordókban készül az olaj, nagyon hasonlít ez egy modern borászatra. Kapunk többfajta olajat ajándékba, talán csak az emlékek mondatják velünk itthon, hogy ennél finomabbat még sohasem kóstoltunk.

Puglia északi területeinek felfedezése vár még ránk, újabb négy éjszaka, ezúttal Monopoliban, Vittorio bácsinál. Villa Lamandia a szállásunk, nem is Monopoli, hanem a szomszédos Capitolio a pontos cím. Nem kérünk segítséget, könnyen megtaláljuk, légvonalban ötszáz méterre vagyunk a tengertől, azonban pár száz méterrel a tengerszint felett, ennek később lesz még jelentősége. Kőkerítéssel gondosan elzárt területen fekszik a Villa Lamandia, öt-hat külön álló, minden igényt kielégítő kőházzal és egy hatalmas étteremmel ellátva, középen óriási medence, mellette többszemélyes jacuzzi, pálmafák és leanderek mindenütt.

Monopoli
Kilátás a jacuzziból
Kilátás a házból

Megismerkedünk Vittorio bácsival, a tulajjal, hetvenes, tökéletes eleganciával megáldott úriember, minden alkalommal ingben és hófehér nadrágban látjuk csak. A könnyű nyári bőrcipője a számunkra megfizethetetlen árkategóriába tartozik, tényleg, mintha minden nap divatlapból lépne elő az öreg. A stílusa is tökéletes, hamar dottore és principe leszünk, néha talán túl sok figyelmet is kapunk tőle, szerencsénkre rajtunk kívül csak egy napig lesz másik lakója a Villának, tökéletes nyugalomban fognak itt telni a napjaink.

Délben érkezünk, első dolgunk megmártózni a medencébe, nahát, ennek sós a vize. És igen, Vittorio bácsi elmeséli, mennyire bonyolult és drága mulatság tengervízzel üzemeltetnie a medencéit, emlékezzünk csak a korábban megemlített távolságokra. Megmutatja a gépházat, ipari méretű szivattyúk oldják meg a feladatot.

Vittorio bácsi hobbija, állatkert a sziklán

Monopoliba főleg esténként megyünk át vacsorázni, első nap a Piazzetta 10-re esik a választásunk. Klasszikus ristorante az óvárosban, elegáns pincérekkel, tökéletes fogásokkal. Máskor a tengerparti Porto Giardino-ba látogatunk el, itt csak tengeri fogások közül válogathatunk. Sehol sem tudnak hibázni.

Piazzetta 10
Malvasia
Ristorante Porto Giardino
Negroamaro

Monopoli hasonlóan a délebbre fekvő Brindisihez, kikötője révén szerzett hírnevet magának, de ipari, mezőgazdasági és nem utolsósorban jelentős idegenforgalmi központ is. Mediterrán stílusú, hangulatos óvárosában érdemes egy kicsit eltévedni, a Basilica di Maria Santissima della Madia, vagyis a dóm a legjelentősebb épülete, persze, hogy nem hagyjuk ki. Akárcsak a Palazzo Palmierit és a Chiesa Santa Teresát. Lesétálunk az kikötő öblébe, mediterrán hangulatba oltott Velence, arab és barokk stílus jól elfér egymás mellett.

Basilica di Maria Santissima della Madia
Belülről
Chiesa Santa Teresa
Belső udvar
Besötétedett

következik: Alberobello

One comment
Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil