A SARKÁBAN VAGYUNK – PUGLIA 6. – GALLIPOLI

OlaszAország – ahogy mi láttuk 123.

A csizma sarkának belső felén vagyunk, várost nézni érkezünk Gallipoliba (nem keverjük össze a törökországi rokonnal), Puglia újabb és újabb csodákat nyújt felénk, nem győzünk betelni velük. A modern városrészt, a Borgót kihagyjuk és csak az óvárosra koncentrálunk. Nincs nehéz dolgunk, falatnyi szigeten találunk mindent, amit egy boltíves híd köt össze a várossal. Neve alapján egyértelmű a görög múltja, kalé pólis, vagyis szép városban vagyunk. A görögök után jöttek a rómaiak, majd sorban a többiek, Szicília és Nápoly.

Amilyen könnyen átjutunk a hídon, olyan nehéz lesz parkolót találni, a kikötő melletti hatalmas placcon éppen egy autónyi hely jut nekünk. Gyalog érdemes felfedezni a cittá vecchiát, fél óra alatt körbesétálható a part mentén. Magas betonfal tetején kutyagolunk a forróságban, alattunk homokos strandon napoznak a nálunk szerencsésebbek, mit meg nem adnék most a hűsítő tengervízért. Megpihenhetünk valamelyik tengerparti kávézóban, a sétány mentén szinte körbefogják az egész szigetet, csodálatos látványt nyújtva az öbölre.

Belevetjük magunkat az óváros szövevényes szűk utcáiba, kisebb-nagyobb paloták és régi lakóházak érik egymást, templom és étterem jól megfér egymás szomszédságában. A sziget közepén áll a Szent Ágota katedrális, a XVII. században épült barokk bazilika. Hamar kijutunk a tengerpartra a túloldalon, nem győzünk betelni a lenyűgöző város hangulatával. A sétány szinte minden sarkán is egy-egy templomba botlunk, némelyikeb be is tudunk nézni. Ilyen például a legrégebbi szenthely, a Chiesa di San Francesco vagy a Santa Maria degli Angeli templom.

Gallipoli egy újabb gyöngyszem, elvarázsol, magával ragad és örökre rabul ejt.

következik: Brindisi