A SARKÁBAN VAGYUNK – PUGLIA 5. – SANTA MARIA DI LEUCA

OlaszAország – ahogy mi láttuk 122.

Santa Maria di Leuca sok tekintetben hasonlít a korábban felkeresett Otrantora. Az egyik a földrajzi elhelyezkedése, míg Otranto az ország legkeletibb pontján fekszik, addig Leuca „csak” Puglia legdélebbi települése. (Calabria és Szicilia mellett még Szardínia is délebbre nyúlik Pugliánál).

Az olaszok – főleg a déliek – nagyon szeretnek mindenben a leg-ek lenni. Mi csináljuk a legjobb tésztát, nálunk a legfinomabb a paradicsom, miénk a legszebb templom vagy a pizzica az eredeti népzene, nem az a (***) tarantella. Igy vannak ezzel a tengerek esetében is. Nehogy már az Otrantoi szoros legyen az Adria és a Jón-tenger határvonala (de az), naná, hogy Leucában találkoznak, egészen pontosan Santa Maria di Leuca-foknál (nem, nem ott). Évszázadokon át tudnak ilyeneken vitatkozni egymással egyes városok, nem kevés háború robban már ki hasonló „igen komoly” okok miatt. Amúgy meg ki mondja meg, hogy meddig tart egy tenger és hol kezdődik egy másik?!

A városon áthaladva érjük el a kikötőt, a legenda szerint itt szállt partra Szent Péter és innen indult Rómába. Ennek emlékét őrzi egy hatalmas korinthoszi oszlop. Az oszloptól meredek lépcsősor vezet fel a Punta Meliso-fokhoz, ide szeretnénk mi is feljutni. No de biztos, hogy nem gyalog, hatalmas ma is a forróság, gyorsan megtaláljuk a kocsival járható utat. A hőségnek köszönhetően – vagyis dehogy köszönjük – lemaradunk egy élményről, ideális időben a lépcsősor mellett zúdul alá egy hatalmas vízesés, a Cascata Monumentale Di Leuca, most azonban csak a forró, száraz köveket láthatjuk.

Santuario di Leuca-nak hívjak ezt a csodálatos helyet, itt találjuk a Santa Maria di Finibus Terrae templomot és a hófehér világítótornyot. A bazilika helyén már a korai keresztény időkben is zarándokhely volt, a templom jelenlegi formáját a XVIII. században kapta.

A XIX. században épült, 48 méter magas Il Faro di Santa Maria di Leuca, vagyis a világítótorony egy tengerbe nyúló, 102 méterrel a tengerszint felett álló sziklán áll, fénye jó idő esetén akár negyven kilóméterre is látszik a tengeren. Sokáig álldogálunk ezen a csodálatos téren, szikrázóan süt a nap, a tér köve hófehéren veri vissza fényt, a távolba nézve nem tudjuk eldönteni hol ér véget az azúrkék tenger és hol kezdődik az égbolt. Most itt minden kerek, leginkább a horizont is.

következik: Gallipoli