Láthatatlan maffia 9.

Nápoly 1.

Csepeli panelházak

Erzsi jótanácsának köszönhetően – ha beértek a kikötőig és a rendőrök el akarnak terelni jobbra a város felé, akkor mondjátok nekik, hogy Molo Beverello parcheggio, aztán ha átengednek, akkor 180 fokos visszaforduló a záróvonalon, és máris ott vagytok a parkolóban, közvetlenül a kikötőnél, egy köpésre város központjától – hihetetlen könnyen találunk parkolót, nem tudjuk hogy e segítség nélkül hány óráig bolyongnánk keresztül-kasul a városban egyre nagyobb kétségbeesések közepette.

A Castel Nuovo furcsa bejárata

És átlagos udvara

Mondjuk ez azért furcsa

Régi terv, hogy egyszer eljussunk Nápolyba, megkóstoljuk az eredeti pizzát, sétáljunk a sikátorain, beleszagoljunk abba a hihetetlen nyüzsgő és pörgő életbe, ami a várost jellemzi. Most megtapasztaljuk, ha csak egy pár órára is. Először is megnyugszunk egy kicsit az Umberto Gallériában, mintha egy pillanatra Párizsban lennénk, de legalábbis Milánóban, nem ebben a hihetetlenül lüktető dél-olasz nagyvárosban.

Az Umberto Galléria déli kapuja

Milánó, Párizs, Budapest

Ő vigyáz ránk

Nyugodjunk meg

Ő sem ideges

Fejünk felett mindig kék az ég

Cavani, az új Maradona

Aztán irány a sűrűbe, robogók és autók kavalkádja, hangos dudálás és alapzaj, forróság mindenhol, izzik az úttest, hullámzik a tömeg ahogy végigsétálunk a via Toledón, egyre inkább beleásva magunkat az óvárosba, lassan elhagyva a turisták által kedvelt nevezetességeket.

San Francesco di Paola, egy kis római Pantheon