Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 34.

Láthatatlan maffia 10.

 

Nápoly 2.

IMG_8164.JPGMegyünk tovább

  A sötét sikátorok igazi jellegzetessége a házak között kifeszített köteleken száradó temérdek fehérnemű és lepedő. A Porta Alba árkádja alatt megesszük életünk első igazi nápolyi pizzáját, vastagabb, mint az északi részeken, de nem a felénk ismert vastag kenyér, hanem ropogós, friss, ízletes tészta, isteni.

IMG_8167.JPGAutósiskola a földszinten, reménytelen vállalkozás

IMG_8168.JPGJótékony tér

IMG_8224.JPGKiteregették

IMG_81731.jpgRomló állapotok

IMG_8186.JPGPorta Alba kívülről

IMG_8193.JPGÉs belülről

IMG_8191.JPGMindegyik 2 euró

IMG_82051.jpgKézzel, villával

IMG_0827.JPGFrutta di mare

IMG_8201.JPGGambero

IMG_8209.JPGA klasszikus

IMG_8211.JPGFurcsa graffiti

  Majd tovább az igazi nápolyi „nyóckeren” át a Dómig, a Santa Maria Assunta katedrálisig. Megnézzük az egyik kápolnában San Gennaro vérét, eszünkbe jut Márai könyve, meghatottan ülünk a monumentális főhajóban, és élvezzük a csendet, a nyugalmat, amit a templom nyújt nekünk.

IMG_8239.JPGDuomo

IMG_8240.JPGEgy kis nyugalom

IMG_8249.JPGLejárat a kriptába

IMG_8252.JPGTessék Márait olvasni

IMG_8250.JPGA szent

  Persze nem mehetünk el a szemétkupacok mellett képletesen sem, szó szerint pedig néhol nagyokat kell kerülni miattuk, a város nagy problémáját továbbra sem sikerül megoldani. Délután futunk bele csak az igazi nápolyi csúcsforgalomba, eszeveszett a káosz, a lámpák és az útburkolati jelek tényleg csak tájékoztatásra szolgálnak, szinte senki sem veszi komolyan őket. Talán még Palermóban sem tapasztalunk ilyen közlekedési morált, kész csoda, hogy egyetlen koccanást sem látunk.

IMG_8221.JPGKülváros

IMG_8226.JPGHová lett Maradona?

IMG_8227.JPGBorozó a bölcsességhez

IMG_8230.JPG500

  Szóval Nápoly pontosan olyan amilyenre számítottunk. Csak egy valamit nem találunk az útvonalunkon, sehol egy Maradona szentély. Jó lenne még látni a San Paolo stadiont, de bízunk benne, hogy egyszer még eljutunk ide egy Napoli meccsre.

IMG_8231.JPGSzieszta

IMG_8232.JPGTöbbszintes száradás

IMG_82331.jpgHazaért

  Van egy mondás, miszerint aki egy napot tölt Nápolyban az megutálja a várost, egy hét után megszereti és egy hónap után nem is akar máshol élni. Hát nem tudom, lehet hogy egy hetet voltunk?

IMG_82631.jpgÁlomhajó

One comment
  1. marionette

    Bár a képeid alapján vajmi keveset láttál Nápolyból, mondjuk pont azt, ami egy napba belefér…, és hogy ennek ellenére úgy érzed egy hetet voltál, vagyis megszeretted…, hát az írásodból nekem nem ez jött le…, legfeljebb az, hogy nem utáltad. De nagyon is jogosnak tűnik a végén leírt mondás, magam is tapasztalok efféle véleményeket, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha egy napot lehettem volna csak ott, akkor én is inkább utálnám. De több lehetőségem volt, és pont a második szakaszba léptem! Arra viszont még kevés volt az ottlétem, hogy élni is szeretnék Nápolyban…, de jobb is ez így, a sok együttlétnek az életben is ritkán örök szerelem a vége, bezzeg a be nem teljesült álmok örökké biztató kérdőjelek maradnak:-)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil