Láthatatlan maffia 10.
Nápoly 2.
Megyünk tovább
A sötét sikátorok igazi jellegzetessége a házak között kifeszített köteleken száradó temérdek fehérnemű és lepedő. A Porta Alba árkádja alatt megesszük életünk első igazi nápolyi pizzáját, vastagabb, mint az északi részeken, de nem a felénk ismert vastag kenyér, hanem ropogós, friss, ízletes tészta, isteni.
Autósiskola a földszinten, reménytelen vállalkozás
Jótékony tér
Kiteregették
Romló állapotok
Porta Alba kívülről
És belülről
Mindegyik 2 euró
Kézzel, villával
Frutta di mare
Gambero
A klasszikus
Furcsa graffiti
Majd tovább az igazi nápolyi „nyóckeren” át a Dómig, a Santa Maria Assunta katedrálisig. Megnézzük az egyik kápolnában San Gennaro vérét, eszünkbe jut Márai könyve, meghatottan ülünk a monumentális főhajóban, és élvezzük a csendet, a nyugalmat, amit a templom nyújt nekünk.
Duomo
Egy kis nyugalom
Lejárat a kriptába
Tessék Márait olvasni
A szent
Persze nem mehetünk el a szemétkupacok mellett képletesen sem, szó szerint pedig néhol nagyokat kell kerülni miattuk, a város nagy problémáját továbbra sem sikerül megoldani. Délután futunk bele csak az igazi nápolyi csúcsforgalomba, eszeveszett a káosz, a lámpák és az útburkolati jelek tényleg csak tájékoztatásra szolgálnak, szinte senki sem veszi komolyan őket. Talán még Palermóban sem tapasztalunk ilyen közlekedési morált, kész csoda, hogy egyetlen koccanást sem látunk.
Külváros
Hová lett Maradona?
Borozó a bölcsességhez
500
Szóval Nápoly pontosan olyan amilyenre számítottunk. Csak egy valamit nem találunk az útvonalunkon, sehol egy Maradona szentély. Jó lenne még látni a San Paolo stadiont, de bízunk benne, hogy egyszer még eljutunk ide egy Napoli meccsre.
Szieszta
Többszintes száradás
Hazaért
Van egy mondás, miszerint aki egy napot tölt Nápolyban az megutálja a várost, egy hét után megszereti és egy hónap után nem is akar máshol élni. Hát nem tudom, lehet hogy egy hetet voltunk?
Álomhajó
marionette
Bár a képeid alapján vajmi keveset láttál Nápolyból, mondjuk pont azt, ami egy napba belefér…, és hogy ennek ellenére úgy érzed egy hetet voltál, vagyis megszeretted…, hát az írásodból nekem nem ez jött le…, legfeljebb az, hogy nem utáltad. De nagyon is jogosnak tűnik a végén leírt mondás, magam is tapasztalok efféle véleményeket, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha egy napot lehettem volna csak ott, akkor én is inkább utálnám. De több lehetőségem volt, és pont a második szakaszba léptem! Arra viszont még kevés volt az ottlétem, hogy élni is szeretnék Nápolyban…, de jobb is ez így, a sok együttlétnek az életben is ritkán örök szerelem a vége, bezzeg a be nem teljesült álmok örökké biztató kérdőjelek maradnak:-)