Gasztrotelelés 4.
Mandula Étterem és Bor Bár – Villány
Reggeli hangulatban
Vasárnap délelőtt toppanunk be Gere Attila birodalmába, ugyanazt a három kérést szegezem a recepciós hölgynek, mint Bokszi bácsiéknál. Reggeli kávé, asztalfoglalás a vacsorához és pincelátogatás szerepel a mai kívánságlistánkon is. A legelsőre azonnal rábólint, az asztalfoglalás miatt az étterembe irányít minket, azonban a pincetúráról vasárnap lévén le kell mondanunk, ilyenkor nem indul borkóstolós bemutató. Ejnye.
Messziről hívogat
Felírnak minket egy zsúfolásig teli füzetbe, szerencsénk van, éppen csak kapunk asztalt estére – gondoljuk ekkor. Az utánunk settenkedő recepciós megjegyzése – „Biztos lesz még hely?”- kérdezi a felszolgálót, aki bólint egyet „Megoldjuk”- szűri a fogai közül – nem tudnám megmondani miért, de kicsit furcsának tűnik abban a pillanatban.
Kávénkat a Bor Bárban fogyaszthatjuk el. Közvetlenül az étteremből nyíló hangulatos kis helyiség, valaha sváb présház volt, most falatozó és kávézó. Vas kandalló, puritán asztalok és székek, régi tálalószekrény a berendezése, a szoba közepén egy pincelejáróval. Kilépéskor Gere Attilával futunk össze, két üveg borral a kezében igyekszik befelé.
Nincs teltház
Optikai csalódás
Este hétkor érkezünk, rajtunk kívül egy lélek sincs a Mandulában. Az ott eltöltött több mint két óra alatt is legfeljebb két asztalhoz érkeznek vacsoravendégek, a teleírt füzet rejtélye megoldatlan marad. Azonnal három pincér ugrik elénk, lesegítik a kabátjainkat (nem jellemző udvariasság), borlapot és étlapot dugnak az orrunk alá. Apropó étlap. Nem gondolom, hogy egy Mandula színvonalú hely – de gyakorlatilag bármilyen étterem – megengedheti magának, hogy a weboldalán az étlap menüpontjában nem hogy nem az aktuális menüsort kínálja fel, de egy 2012 (!) őszi ajánlatot mutasson be. De ezt felejtsük is el gyorsan, hiszen azonnal kapunk többféle amuse bouche-t, klasszikus házi kenyeret olívaolajjal és vajjal, valamint apró kanálon ízletes dámszarvas falatkákat. A két levesünk tálalása látványelemmel gazdagított, a tányérban gondosan elhelyezett betét mellé a forró levet az orrunk előtt töltik ki. Mindkét fogás hibátlanul eltalált, a diós kacsamáj bonbon ízében pompásan harmonizál a zellerrel, talán csak a fürjecskék állagába lehet egy kicsit belekötni, mintha nem főttek volna át tökéletesen.
A klasszikus…
…és a különleges amuse bouche
Készül a tyúkhúsleves fürjecskével füstölt fürjtojással és zöldfűszeres palacsinta metélttel…
… és a waldorf krémleves
„Waldorf” krémleves: Zeller voluté almával és pirított dióba forgatott kacsamáj bonbonnal
A flambírozott kacsamáj rendelésem ismét jó döntésnek bizonyul, aprócska briósszeleten érkezik a vajpuha máj, a narancs és a gesztenye íz pedig remek támogatást ad az előételemnek. A rántott szűzpecsenyével a séf nem árul zsákbamacskát, az étel pont annyit tud, amennyit a neve elárul. A lazacos gnocchi már sokkal jobb választás, a tészta tökéletes állagú, a lazac íze szolidan teszi különlegessé a fogást. Mandula steak-et is rendelünk, étlap szerint rántott borjúmiriggyel tálalják. Pincérünk szemlesütve kéri elnézésünket, ez utóbbi elfogyott, Szent Jakab kagylóval tudják elkészíteni a főételt. Nem tiltakozunk, végre találkozhatunk mi és a híres kagyló. Sajnálatos módon elmarad a nagy csoda, a bélszín ízletes és puha, a súfnudli is hozza a tőle elvárható szintet, a kagyló azonban csak olyan kagylóízű, összességében röviden hiányzik belőle a nagy durranás. A dám szarvas gerinc azonban ismét megmutatja az étterem zsenialitását, parádés remekművet kapok egy tányéron. Vadhús, ropogós bőrű szalonnával, mindez megspékelve csokoládés-kávés mártással, sütőtök és édes burgonya ízzel, hmmm. A desszertek terén is furcsa kettősség az úr. Míg a creme brulée trilógia esetében igazából mindhárom csészében hasonló ízű édesség lapul, addig a füstölt szilvás csoki torta remekmű a maga műfajában.
Flambírozott kacsamáj házi brióssal és naranccsal marinált gesztenyével
Rántott sertés szűzpecsenye zöldfűszeres burgonyapürével
Lazacos gnocchi
Dám szarvas gerinc és malac hasaalja kávés-csokoládés jus-vel, édes burgonyával, sütőtökkel és lilakáposztával
Mandula steak súfnudlival, Szent Jakab kagylóval, konfitált fokhagymával
Creme brulée trilógia
„Ko Páros” desszert: Füstölt szilvás csokoládés tortácska, forró erdei gyümölcs mártással
Apró hiba, de pincéreink egyike sem ajánl magától bort az egyes fogásainkhoz, amiket kérünk, azokat kapjuk, tény, hogy a szervírozásnál korrekt tájékoztatással minden egyes palackról. Talán érdemes lenne erre egy kicsit jobban odafigyelni, hisz ők az igazi borszakértők, nem a vendég.
Kétségkívül a környék – de talán az ország – egyik legjobb étterme a Mandula, éppen ezért nagyok is az elvárások vele szemben. Az étterem minden tekintetben magasra tette fel önmagának a lécet, de nem vagyok benne biztos, hogy minden egyes pillanatban meg is tudja ugrani. Lehet, hogy néha csak a második próbálkozásra sikerül.