Kecske a gödörben

Etyek – Rókusfalvy Fogadó

Budapest szőlőskertje

  Vasárnapi pihegős tervünket a szikrázó napsütés teljes mértékben keresztülhúzza, nincs mese, ki kell mozdulni valahova. Időnk viszont nincs sok, hisz már közeleg a dél, két lehetőség marad a tarsolyban. Perbál vagy Etyek. Mindkettő közel fél órás autóútra van itthonról, eddig döntetlen. Perbálra a Walter vendéglő, Etyekre pedig a Rókusfalvy Fogadó miatt eshet a választás, döntés még ezek után sincsen. Végül az utóbbi nyer, az etyeki pincesor még úgyis felfedezésre vár, Walteréket pedig már korábban kóstoltuk a Stílusos Vidéki Éttermiségen és a Gourmet fesztiválon is.

Körpincesor, fesztivál után

Bitang szuperzöld

Furcsa, de kémények

Felső kör

  Átlagos vasárnap délutáni hangulat fogad a csendes kisvárosban, az utcák kihaltak, a pincék zárva, de nem is vágyunk nagy nyüzsgésre ezen a meleg októberi napon. A Körpincesornál kicsit megállunk, majd ugyanezt tesszük a Kecskegödörnél is. És tényleg találkozunk egy kecskével (inkább kecskénmajom), gazdája mintha kutyát sétáltatna, úgy vezeti végig a kihalt utcákon.

Hangulatfa

Kecskegödör

A névadó

Fények

  A Rókusfalvy Fogadónál viszont nagy a népsűrűség. Először sem a főút menti, sem a lenti parkolóban nem találunk helyet, s már-már Perbál felé vesszük az irányt, aztán végül szerencsénk lesz, kapunk asztalt ebben az igazán stílusos vidéki fogadóban, amely nélkülöz mindenféle giccses parasztromantikát. A teraszon foglalunk helyet, már nem süt ide a nap, mégsem fogunk vacogni, ha mégis, pokrócokba burkolózva szemlélhetjük innen a falu nagy részét. Majdnem telt ház van, a felszolgálók megállás nélkül pörögnek, még sincs nagyüzemi hangulat. A napi ajánlat szó szerint mellénk ül egy palatáblán, a nagyon szolgálatkész, de mégsem alázatos pincérünk a mellettem lévő székre teszi, hogy biztosan legyen időnk alaposan tanulmányozni. Aztán kiderül, hogy szükség is van rá, különben az egy A4-es oldalra kinyomtatott étlapot valószínűleg kissé rövidnek éreznénk. Így azonban gyorsan megy a döntés, még szinte ki sem mondjuk és az előételek már landolnak is az asztalunkon. Nem így a főétel, de erről picit később. Ha előétel, akkor máj, itt kacsából, mignon formában, meggyes borsziruppal, házi bagettel. Nincs zsákbamacska, pont olyan finom, mint amilyennek látszik, azért a pluszban felszolgált házi kenyér elkel hozzá, a 4 leheletvékony „bagett” el sem bírná a tekintélyes mennyiségű májat. A könnyű fokhagymaleves vargányás húsgombóccal sem rossz választás, bár nekünk egy kicsit sós, de ha azért van, mert szerelmes a szakács, hát legyen.  Az előétel mellé felszolgált 2011-es Fresküvé után érkezik egy szintén ez évből való Pinot Noir, mindkettő a ház saját bora. Ritka a házasított fehér bor, de ez a cuvée nagyon eltalált, egyben van, mégis könnyű azonosítani az összetevőit, a pinot-nak pedig jót tesz egy kis levegőzés az öblös pohárban, így jön ki a fajtára jellemző íz- és illat aroma.

Kell egy cégér

Nem túlzás

Profi, minden tekintetben

Alkalmi asztaltársaságunk

Mézes kacsamájmignon meggyes borsziruppal házi bagettel

Könnyű fokhagymaleves vargányás húsgombóccal

  Még szerencse, hogy elvagyunk a borokkal, így szinte csak akkor tűnik fel a főételek késése, amikor a pincérünk meglepő módon erre rákérdez. Lehet egy kis kavarodás a konyhán, de nem vészes a helyzet, hamarosan érkezik a napi ajánlatban szereplő malactekercs és kacsamájas csirkepástétom. A szalonnás sárgacéklával kínált malachús omlós és szaftos, a sárgacékla pedig érdekes ízvilágával bolondítja meg az amúgy unalmasnak is gondolható ételt. A csirkepástétom mintha egy cseppnyit száraz lenne, a mellé kínált parmezános saláta azonban hibátlan, friss és ízletes.

Kacsamájas csirkepástétom parmezános salátával

Malactekercs szalonnás sárga céklával

  A mennyiségekkel is rendben vagyunk, jöhet a desszert és a hozzá passzoló újabb pohár bor. Kicsit ugyan tartok a tokaji, ráadásul desszertboroktól, de pincérünk ellenállhatatlan, jöjjön hát az a Demeter (nem is az, hanem a másik) Tokaji Birtokbor. Jó, hogy beadtam a derekam, egyrészt megint megtapasztaltam, hogy egy bor a tökéletesen hozzá illő étellel párosítva egészen más élmény, mint önmagában, másrészt meg ennyit az előítéletekről, hogy édes meg tokaji az egyenlő a „nemszeretemmel”. Be kell látnom, ez a bor a tökéletes kiegészítője a gesztenyés panna cottának és a bazsalikomos fehér csoki tortának.

Gesztenyés panna cotta

Bazsalikomos fehér csoki torta gyümölcsraguval

  Összességében hibátlan választásnak bizonyul ez az etyeki kirándulás, az időjárás, a hangulat és a Rókusfalvy Fogadó is megadja mindazt, amit várunk ettől a napsütéses vasárnap délutántól.