Láthatatlan maffia 13.

Capri 2.

Japánok nélkül

Közben megérkezünk a Kék Barlanghoz (Grotta Azzura), Capri talán leghíresebb látványosságához. Szerencsénkre péntek van, Erzsi is megdöbben azon, milyen kevés japán turista himbálódzik kisebb-nagyobb hajókban a barlang előtt, arra várva, hogy átszállva egy városligeti csónakba, lehasalva annak aljára, bejuthassanak a csodálatos barlangba. Vezetőnk – mintha egy velencei gondolát kormányozna – gyors mozdulattal berántja csónakunkat egy vaslánc mentén a szűk bejáraton – tényleg érdemes matricát játszani a padlón, nagyon alacsonyan van a plafon – aztán egy pillanat múlva bent vagyunk a 25 méter széles, koromsötét barlangban. Gyorsan kitisztul a kép, és soha nem látott színben vibrál az egész hely, a szűk bejáraton beáramló fény alulról világítja meg a tengert, gyönyörű kékséget varázsolva a barlangba. Ámulunk, és csodálkozunk, evezősünk torkaszakadtából ordibál (énekel?), aztán nemsokára megint kint vagyunk a nyílt tengeren, fent a hajónkon és már toljuk is tovább a körutazást. Sokáig nem jutunk szóhoz, Erzsi fürkészi arcunkat, és elégedetten mosolyog, igen, valami hasonlóra számított.

Erzsi padlót fogott

Valakik

Ide be? Soha!

És mégis

Nagyon kék

Csak a színe miatt

Lassan visszaérünk Capri városának kikötőjébe, közben látunk még néhány barlangot, ahova a nagy hajónkkal is be lehet tolatni, átmegyünk Fraglione sziklái alatt – állítólag nem szabad – olasz idegenvezetőnk folyamatosan kiabál, és csókra bíztat mindenkit (baci, baci, cupp, cupp – hangzik a nemzetközi kifejezés), integetünk Szent Gennaro szobrának (ciao Gennaro, ciao!) és megcsodáljuk a sziget legkisebb strandját (csak hajóval közelíthető meg).

Erzsi elégedett