Láthatatlan maffia 19.

Siracusa

Tilosban parkolás a parton

Nyüzsgés van

Friss portéka

Ez nem annyira friss

Megy a bolt

Azt mondják, hogy júliusban Szicíliában a havi csapadékmennyiség nulla. Szóval mi történik velünk, amikor Siracusa szépségeit szeretnénk végignézni? Természetesen nyakunkba szakad az ég, soha nem látott mennyiségű eső zúdul a városra. Sebaj, legalább van lehetőségünk alaposan megcsodálni a 7. században épült katedrálist. A világörökség részét képező belváros Ciceró szerint is a leggyönyörűbb görög város, amit még Krisztus előtt 734 környékén alapítottak görög telepesek és amit a történelem nem kímélt. Földrengések, járványok és háborúk pusztították napjainkig, de mindig megújult, továbbra is jelentős pontja Szicíliának.

Életkép

Főtér

Belesve

Vihar előtti csend

Alakul az ég

Mentsvár

Kezdődik

Puritán belső

De nagyon hangulatos

Hosszú perceket töltünk itt

Ahogy jött, úgy ment

Korszakok

Délután felé, amikor elérünk a külvárosban található ókori emlékekhez, megint rákezd az eső, ismét megállapítjuk, hogy de jó, hogy a kocsiban vannak az esernyőink. A római amfiteátrumot, a színházat így ismét bőrig ázva csodáljuk meg, aztán mire a kőfejtőhöz érünk már kisüt a nap. A Dionüszosz fülének (Orecchio di Dionisio) nevezett barlangba is bekukkantunk, orrunk hegyéig sem látni egy idő után, de igazából itt a bejárat formája az érdekes. Visszafelé megkeressük Arkhimédesz sírkövét, amit vagy látunk vagy nem (inkább nem), befizetjük magunkat egy katakombalátogtásra (a kétnyelvű idegenvezetés alatt többet értünk az olasz nyelvből mint az angolból), megállapítjuk, hogy többet föld alá nem megyünk.

Ide még visszatérünk