FocacciAország 10.

Nervia völgy 2.

Pigna

Pigna

Dolceacquát elhagyva lassan kezd emelkedni az észak felé tartó SP64-es út, a szintén csodás nevű Pigna már közel háromszáz méter magasan fekszik. Képzavarral élve történelme lényegesen kiterjedtebb, mint földrajzi alapterülete. Hatvanezer éves emlékek verik a római kori maradványokat errefelé. A tizedik században új helyre költözött a város, az eredeti helyén túl sérülékenynek tartotta a városvezetés, egy esetleges katonai támadásnak jobban ellenálló helyet kerestek maguknak. Később Anjou provincia lett a terület, majd a pápapárti guelfek és a császári ghibellinek feszültek egymásnak. Savoyaiak, Napoleon és Provence-i királyság, Genoai – majd Ligur köztársaság, volt itt már minden és mindenki. Most pedig mi érkezünk Pignába, apró zsákutca végén találunk helyet autónknak, innen már csak gyalog tudunk feljebb haladni.

Látszólag rendszertelen

Elvileg koncentrikus körökben futnak az utcák meredeken felfelé, chibik, vagyis szűk kis sikátorok kötik össze őket, így juthatunk egyre feljebb, egészen a falu legmagasabb részéig, a colláig. Elvileg. Gyakorlatban azonban egész más a helyzet, kóválygunk, bolyongunk egy sort, mire kilyukadunk a főtéren, a Piazza Vecchián. Közvetlenül alattunk hatalmas, több szintes parkoló, így túl egyszerű lett volna a dolgunk. A panoráma innen egészen elbűvölő, zöldellő erdők és dombok között bukkan elénk a szomszéd település, Castel Vittorio, a maga elbűvölő pompájában.

Nem a gazdagság az úr

Kopott hentes

Főtérre ki

A parkoló is összevissza

Az aprócska Castel Vittorio

Két aprócska templom fekszik közel egymáshoz, a San Michelébe bekukkantunk. Puritán belsőt rejt magában, fekete kőből készült homlokzatán fehér márvány rózsaablak az egyetlen díszítés. Vele ellentétben a szomszédos Sant’ Antonio enyhe barokkos túlzás, pirosas-sárgás homlokzata kiemelkedik a környezetéből. Ide nem jutunk be, hiába járjuk alaposan körbe a templomot, minden ajtaját zárva találjuk. Halált megvető bátorsággal kortyolunk a kút, a Fontana dei Canui hűs vízéből, úgy néz ki, megmaradunk.

Ide is fel lehet menni

Chiesa di San Michele Arcangelo

Kellemes hűvösben

Oratorio di Sant’Antonio

Megalkuvást nem tűrve kaptatunk tovább, egyre feljebb küzdjük magunkat, míg lassan Pigna külsőben leszünk, errefelé már a zöldségeskertek veszik át az uralmat a középkori kőfalak helyett. Föld alatti sötét sikátorokon keresztül ereszkedünk visszafelé, nem mondom, van egy bizsergető hangulata az utunknak. Újabb kút és újabb pihenő, perzselő forróság borul a csendes kis falura ezen a nyári kora délutánon. Pignát elhagyva ellent mondunk a navigációnknak, ekkor még nem sejtjük, milyen kalandos út áll előttünk.

Van még feljebb