SAN BENEDETTO DEL TRONTO - PERCHÉ MARCHÉ 1.

OlaszAország – ahogy mi láttuk 111.

Napkelte

Ahogy szabadulunk San Leóból, szinte azonnal elhagyjuk Emilia Romagna régiót és belépünk az ismeretlen Marché-ba. Ha szerencsénk lesz (az lesz), a következő hetet csodálatos időben fogjuk eltölteni San Benedetto del Trontoban, ebben a nyüzsgő Adria parti városban, ami az egykori őrgrófság legdélebbi települése. Tervünk szerint nyaralásunk következő néhány napja az egy nap strand – egy nap városnézés – megint strand – és megint városnézés ritmusban fog eltelni, később kiderül, a strandnapok száma kerekedik felül, de azért így is eljutunk majd Urbinóba, Anconába, Loretóba és Senigalliába is, csupán Ascoli Piceno-t hagyjuk figyelmen kívül.

A régió nem turista paradicsom, talán még Umbriánál is csekélyebb iránta a nemzetközi érdeklődés, szeretjük az ilyen helyeket. Szállásunk a La Panoramica panzióban lesz, ismét mesés helyre jutunk el Juditnak köszönhetően. Magasan a város fölött, egy domboldalon találjuk magunkat, eszméletlen innen a panoráma a városra és a tengerre, ameddig a szemünk ellát, csodálhatjuk az Adria nagy kékségét. Pálmafákkal körbevett, fehérre meszelt hűvös kőépület, hatalmas terasszal, a kertben pedig egy hűs vizű medence is vár minket. Egyáltalán nem zavar, hogy szobánkat a konyha mellett találjuk, itt még akár a medence alatt is szívesen aludnánk, viccelődünk, aztán kiderül, szállásadóink minden talpalatnyi helyet kihasználva ott is kialakítottak egy vendégszobát.

La Panoramica

Scrabble parti

Varázslatos

Reggeli

Délutáni

A nagy kékség

Jobbra lent

Friss kávét, hideg bort és némi rágnivalót kapunk, aztán lassan gondolkodóba esünk, miért is szórakozik velünk az autó, ha olyan kedve van, egyszerűen órákon keresztül nem indul. Idefelé ugye álltunk hosszabb ideig miatta San Leóban, majd a szomszédos Grottammare aprócska benzinkútjánál is. Itt is bebizonyosodik az olaszok óriási lelke, a kutas látva kétségbeesésünket karon ragad minket és az út túloldalán álló Opel szervizbe húz minket, ahol kézzel-lábbal mutogathatjuk el az öreg szakinak, hogy mi is a bajunk. No problemo, biccent, majd egy akksibikázó kocsival kerül elő, hiába magyarázzuk neki, hogy nem ez a bajunk, ő rendületlenül halad át az úttesten vele. Szóval nem ez a baj, állapítja meg, ráadásul nem is Opellal van dolga, ennek ellenére kedvesen vakargatja a fejét. Két órát töltünk a kúton is, ennyi idő múlva indulhatunk tovább.

Másnap a San Benedetto-i márkaképviseletnél kezdjük a napot, Márta telefonos segítségével vázoljuk a munkafelvevőnek a helyzetet, az autó eltűnik a műhelyben, mi pedig várakozunk. Órák múlva felállítják a diagnózist: fogalmuk sincs, mi lehet a baj. Immár a google fordító segítségével felajánlják, hogy módszeresen kicserélnek az autóban minden elektronikát, de a siker egyáltalán nem garantált. Kedvesen elköszönünk egymástól, sokkal nem lettünk okosabbak.

Mindez persze nem szegi nyaralós kedvünket, felfedezzük San Benedetto del Trontót alaposan. Ingyenes strandok végeláthatatlanul (persze az ágyakért és a napernyőért itt is megkérik az árat) , pálmafákkal és elegáns villákkal alaposan teletűzdelt lido, és egy aprócska történelmi belváros. Éttermet is gyorsan kerítünk az első esténket, a Ristorante Papillon – hogy miért nem Farfalla?- lesz innentől kezdve a törzshelyünk, hihetetlenül olcsón eszünk itt nagyon finomakat.

Lassan zár a strand