Láthatatlan maffia 4.

Fent a téren, ahol találkoztunk

Amalfi citrom

  Az út végén hálóval fedett, zárható parkoló, a helyi adottságokhoz képest feltűnően tágas. Mario fia segít felhordani bőröndjeinket az apartmanhoz, ami kifogástalan. Két háló, nappali, két WC, fürdő, konyha, külön használható terasz csodálatos panorámával a tengerre, fejünk felett kilós fürtökben lóg az amalfi citrom – naná hogy megkóstoljuk, valóban különleges, nem savanyú, vastag héjú, egy évben többször termő fajta, a méltán híres limoncello alapja. Házigazdánk lelkesen magyaráz, mutogat, útbaigazít, lebeszél a légkondiról (igaza van, nappal úgysem leszünk itthon, az esték meg kellemesen bársonyosak errefelé), kezünkbe nyom egy rakat prospektust, menetrendet, térképet.

„Nem jó” itt reggelizni

Látvány a teraszról

És az erkélyről

Irány a kert

–        Merre van a közért?

–        Fent a téren, ahol találkoztunk.

–        Étterem van valahol?

–        Fent a téren, ahol találkoztunk.

–        Wifi van a házban?

–        Fent a téren, ahol találkoztunk.

  Úgy néz ki minden fent van a téren, ahol találkoztunk, ez Pogerola központja, a városi élet centruma. Itt van  többek között Gerry pubja (nem egy tipikus olasz név, sokkal autentikusabb kocsmanevet is ki tudnánk találni), neki van wifije, amit persze nem fogunk használni, minek is? Gerryt ránézésre a Soprano családból szakította ki a sors ide a hegy tetejére, legalábbis fizimiskára tipikus olasz „üzletember” – nagyon óvatosak vagyunk, a maffia szót nyilvánosan sosem ejtjük ki a szánkon, ki tudja mikor vagyunk rossz helyen. Első találkozásunkkor már nevetve meséli, hogy tudja ám kik vagyunk, honnan jöttünk, hol lakunk. Hiába, kisvárosban, főleg olasz kisvárosban mindenki tud mindent a másikról.

Gerry barátkozik

Még egy kis citrom

  Aztán itt van még a vegyesbolt közvetlenül a pub mellett – első alkalommal Gerry nyittatja ki nekünk, aztán még segít tolmácsolni is – , egy héten keresztül fellendítjük a forgalmat, talán még soha ennyi árut nem adtak el, mint akkor nekünk.

A bolt erkélye

Egy szál a sok közül

Hihetetlen de később kiderül, ez egy utca

  A busz végállomása is itt van, innen indul le a partra negyven percenként. Mariot kérdezzük, érdemes-e kocsival lemenni Amalfiba? Teljesen hülyének néz minket, kocsival??!? Eszünkbe se jusson, amikor ott a busz, 1 euróért lehet vele utazni – másnap kiderül 2,40 az az 1 – aztán meg itt a lépcső is. A térre 5 perc lépcsőzés, mutat felfelé, a ház mögé Mario, a part meg lefelé maximum negyed óra. Hát meggyőző, még ha kicsit kevésnek is tűnik, nosza, fel a térre, 5 perc séta kell is nekünk.

Lépcsők mindenhol

  Nem tudjuk, hogy 50 körüli, 100 kiló feletti szállásadónknak milyen az erőnléte, de amikor jó húsz perc múlva, földig lógó nyelvvel elérjük a főteret megállapítjuk, a mienkénél csak jobb lehet. Gerry életmentő söre tényleg az, hazafelé már szinte suhanunk megrakott szatyrainkkal.

Grazie, Gerry, grazie