Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 80.

FocacciAország 12.

Nervia völgy 4.

Apricale

IMG_9707.JPGVölgy felől

   Kilencszáz méterről ereszkedünk alá, célunk pignai magasságban fekszik, nevének jelentése napos vagy kemény szikla, ezt még a helyiek sem döntötték el pontosan. Alig több, mint tíz kilométer a távolság Bajardo és Apricale között, azonban a kellemesen lejtő szerpentineknek köszönhetően nem döntögetünk sebességi rekordokat, felesleges is lenne. Elbűvölő erre is a panoráma, bolond ki nem élvezi ki az út minden pillanatát (tériszonyosok felmentve).

   Szokásunktól eltérően a város alatti hatalmas parkolóban hagyjuk az autónkat, ezúttal nem próbálkozunk a piazza Duomóig felgurulni, ami itt kivételesen Vittorio Emanuelle nevét viseli. Két dolog miatt is jó döntésnek bizonyul ez, az egyik, hogy kocsival ide tényleg lehetetlen behajtani a szűk, macskaköves sikátorokon keresztül, a másik pedig a pallagugno. Az előbbi előre kiszámítható, utóbbiról kicsit később. Furcsa és még furcsább festmények szegélyezik utunkat a főtér felé, a szürke kőfalak egyhangúságát sűrűn törik meg különféle színes képek, a huszadik század végének modern művei ezek. Kosárfonó asszony, sportoló férfiak és kevésbé érthető, elgondolkodtató életképek kavalkádja kerül szemünk elé. De nem ez a legfurcsább ebben a városban.

2.jpgHosszan elemezzük

IMG_9722.JPG1a és 1b

IMG_9771.JPGIgen, ez is egy utca felfelé

IMG_9724.JPGVárosháza

   Ahogy közeledünk a piazza felé, egyre sűrűbben látunk a fejünk fölött kifeszített zöld hálókat keresztül a házak között, lövésünk sincs, mik lehetnek ezek. Hangosodó morajlás, néha egy-egy felhördülés, máskor távoli tapsolás és füttyögés hallatszik egyre közelebbről, kíváncsian lépünk ki egy árkád alól a főtérre. Két templom és két pallapugno csapat néz itt egymással farkasszemet. Persze ekkor még csak a templomokat ismerjük fel, az apró labdát kézzel messzire ütő sportolókról fogalmunk sincs kicsodák és mit csinálhatnak. A tér széléről hatalmas lendülettel repül a labda az egyik utca sötétjébe – vagy magasan a tetők felett egy másik sikátorba, ezért kellenek a zöld hálók – ahonnan vagy visszarepül, vagy nem, ennek függvényében valamelyik csapat örül és pontot kap. Nagyjából ennyit sikerül bő fél óra alatt megérteni ebből a játékból, ami igen elterjedt Olaszországban, főleg Piemonteban és Liguriában.

IMG_9760.JPGBehálózva

IMG_9767_1.JPGStadion

IMG_9744_1.JPGFeketék…

IMG_9735.JPG…a zöldek ellen

IMG_9752.JPGValaki vezet

IMG_9757.JPGUltrák

IMG_9741.JPGA kemény mag

IMG_9750_1.JPGVIP páholy

   A szombat délutáni sporteseményt a falu apraja és nagyja a piazza magasabban lévő teraszainak korlátjára dőlve szurkolja végig, átvágni a téren most lehetetlen. A szemben lévő San Bartolomeo így kimarad az életünkből, de legalább a mi oldalunkon álló Purificazione di Maria Vergine plébániatemplom harangtornyának tetejére került biciklin csodálkozhatunk egy sort. Szintén kortárs remekmű ez, az Antigravitáció ereje címet viseli.

IMG_9725.JPGSan Bartolomeo

IMG_9727.JPGMaria Vergine

IMG_97471.jpgElsőre talán fel sem tűnik

  Kihasználva a pillanatnyi labdaszünetet, továbbsuhanunk a térről, éttermet, pizzériát, de akár csak egy aprócska trattoriát keresve törünk tovább, de csupán zárt ajtókat és kihalt teraszokat találunk. Jól esne egy kávé legalább, talán majd Perinaldóban, gondoljunk és autóba vágjuk magunkat.

IMG_9718.JPGZárva

IMG_9719_1.JPGItt sem eszünk

Következik: Perinaldo

One comment
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil