Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 17.

Róma, gondolák 6.

 

EUR

IMG_50031.jpg    Róma EUR negyede a város modern, üzleti kerülete, tele minisztériumokkal, konferencia hotelekkel, közigazgatási hivatalokkal, ezért is hangzik kicsit furcsán, hogy a Palazzo della Civiltà Italiana (a szállodai szobánk erkélyéről látszik a jellegzetes homlokzata) mögött van a Via Appia Antica. A két történelmi végpont egymás mellett? Végül is Rómában vagyunk, miért is ne? Induljunk el gyalog toronyiránt, vagy inkább buszozzunk? Buszozunk, aztán útközben kiderül, hogy nem tesszük rosszul. Az ókori út teljesen más irányban és több órás buszozásra van tőlünk.

IMG_50131.jpg

Zarándokház

IMG_80861.jpg    A zarándokház terasza a biztos pont minden nap végén. Lehet pihenni, megbeszélni, összegezni a történteket, tervezni a másnapot, és egyáltalán, csak ülni egy sör mellett és hallgatni a kabócák zúgását.

  Brontolo, Eolo, Pisolo, Dotto, Mammolo, Gongolo, Cucciolo és természetesen Biancaneve. Egyedül is borzasztó látvány bármelyikük egy kertben, ketten-hárman egyenesen rettenetesek, főleg ha kiegészülnek még egy kis vízeséssel és műkacsával, de így együtt nyolcukat még sehol sem láttuk eddig. És itt még ez is tetszik. Sőt kimondottan jópofának tartjuk egy apácarend zarándokházának kerjében megbújva gyerekkorunk hőseit.

IMG_80871.jpg

Feri bácsi

IMG_43151.jpg – Nem az, Feri bácsi!

– Hanem?

– Az ott, balra.

– Ez?

– Neem, aaz.

– Ez?

– Azaz!

– …

– Aluról!

– Nahát, ez a hűtő?! Nem is tudtam.

– Az.

   Hat éve még nem volt ott Feri bácsi. Lehet, akkor kaptunk volna sört este 10 után is. Két perccel. Szabály az szabály, itt fokozottan érvényes: a Főnök figyel minket, nem szabad trükközni. Feri bácsi nem fél, sőt most már a hűtőt is felismeri. 0,66 literes palackban kapjuk az életmentő italt, jó egy kicsit lehűteni magunkat. Sötét van már, de még mindig perzsel a levegő. „Szóljanak csak ide előtte telefonon, mire hazaérnek kikészítem.” Remélem a Főnök ezt nem olvassa.

IMG_43351.jpg

870-es

IMG_86461.jpg

   Erre a buszra nem férünk fel, ez már messziről látszik. Tengernyi ember a végállomáson, ahogy beáll a 870-es, abban a pillanatban pont kétszer annyian szállnak fel, mint ahányan felférnek. Nem sietünk, majd a későbbivel megyünk. Pár perc múlva megjön a következő, szinte csak mi vagyunk rajta. A sofőrök az utcán beszélgetnek, az egyikőjüknek elég furcsa a tekintete, mintha nem lenne teljesen tiszta, kisebbfajta őrület van a szemében. Oldalán kistáska, abban lehet az anyag. Naná, hogy ő a mi emberünk, vezetés közben is tubákol a szelencéjéből. Soha olyan gyorsan nem érünk a város másik végébe, mint vele, talán még az előttünk induló buszt is beelőzzük.

IMG_88301.jpg

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil