Láthatatlan maffia 1.
Campania – Szicília
Puglia legyen a cél. Nem tart sokáig egymás győzködése, nyáron irány a csizma sarka. Bari, Lecce, Foggia, csak hogy egy pár számomra ismertebb városnevet említsek (nem, nem, egyáltalán nem a futballcsapataikról ismerősek nekem), meg egyébként is. Milyen jó hely lehet egy sarok meg egy sarkantyú, nem? Kevés a turista arrafelé – legalábbis arányaiban Olaszország többi tartományához képest – a táj sem a megszokott hegyes, dombos vidék – dél-Olaszországban szinte egyedül itt található nagy kiterjedésű síkság – őszintén nem sok mindent tudunk róla, akárcsak egy éve Umbriáról, aztán tessék, micsoda gazdag vidéket ismertünk meg benne – úgyhogy nincs is más alternatíva, irány Puglia.
De nem idén, utazási irodás ismerősünk pillanatok alatt lebeszél róla. Illetve egészen pontosan nem Pugliáról beszél le, hanem Campania-ra beszél rá. Nincs a háttérben üzleti érdek, egyszerűen csak elmeséli, hogy ő tavaly járt Pugliában (pontosan hasonló indokok alapján, mint amiért mi szeretnénk ) és szerinte pihenni, semmitteni, kicsit durván fogalmazva bambán tengert nézni két hétig, erre tökéletes helyszín, de nagy csodát, érdekes városokat, nyüzsgő piazzákat, tömérdek látnivalót nem tartogat senki számára. Ellentétben a szomszédos régióval, a Tirrén-tenger partján fekvő Campania-val.
Sokat nem kell győzködnie minket, elég csak Nápolyra gondolni és máris változik a terv, egy hét Campania, aztán ha már ott vagyunk, ugorjunk le még egy hétre Szicíliába, az már szinte nem távolság (de az). Főleg hogy még a szállásainkat is megszervezi, az igényeink nem nagyok, mint ahogy a pénztárcánk sem, sikerül megtalálni a számunkra ideális apartmanokat, legalábbis a leírások és fényképek alapján mindenképpen.
Felkészülünk a vidékből, útikönyvek, térképek hegyekben elérhetőek, a neten amerre nézünk mindenhol Nápoly, Amalfi part, Sorrento, pizza, Vezúv, Pompei, Camorra, Capri, nincs vége a környék nevezetességeinek, kevés lesz a két hét ezt már előre tudjuk, épphogy bele tudunk majd szagolni a levegőbe.
