Umbria, a sosemvolt Toszkána 5.

Gubbio

Gubbio egész napos program, de még így sincs esélyünk mindent megnézni. Főleg hogy szombat van, mint kiderül, ez errefelé az esküvők napja.

Gubbioi menyasszony

Az első emlékek a lakott területről a bronzkorból származnak, van egy pár éves történelme a városnak. Az aranykorát a középkor elején élte, aztán mint minden hasonló város folyamatos háborút folytatott a környékbeli hódítókkal. A város védőszentje Szent Ubaldo, róla nemsokára a csirkeketreces részben.

Ő csak lesz menyasszony

Gubbio alsó

A város alatt hatalmas parkoló és egy fantasztikus találmány, lift visz fel a központba. De előtte beugrunk egy kis templom udvarára, jól öltözött násznép mindenfelé, várják az ifjú párt, hogy előjöjjenek. Várunk mi is, azt a pár percet rászánjuk. Aztán legalább fél óra kell, mire előmerészkednek a templom hűvöséből, ömlik is a nyakukba a konfetti/rizs/száraztészta egyveleg. De legalább láttunk közelről egy igazi olasz esküvői párt. Aztán látunk még vagy hármat a város különböző pontjain. Az összes menyasszony minket követ. Egy dolgot mindenesetre leszűrünk: négyből négy menyasszony (hogy finoman fogalmazzak) nem túl szép. Ellenben a lányok nagy örömére az egyik sofőr (akiről kiderül, hogy angol) – állítólag – igen jóképű, bizonyíték is mellékelve később.

Főpróba

Előadás

Angol beteg

Szóval fel lifttel a Piazza Grandéra újabb menyasszonyokat fényképezni és persze egy csodálatos belvárost. Itt található két impozáns palota, a Palazzo dei Consoli (a városi múzeum található benne) és vele szemben a Palazzo del Podesta (ma a városházának ad otthont). Mindkettőt a XIV. században Matteo di Giovanni tervei alapján építették.

Palazzo dei Consoli

Punto panoramico

Gubbioi háztetők

Itt egy kávé?

A székesegyházban megkeressük Bernardino Pinturicchio freskóját, a Palazzo del Bargello-nál háromszor körbefutjuk a Pazzi szökőkutat, hátha megbolondulunk, ahogy a néphagyomány tartja, megcsodáljuk az öt méterenként található kerámiaműhelyek és boltok kínálatát és megállapítjuk, hogy Gubbio lila (bár a városi focicsapat hivatalos színe piros-kék). Lila a levendula, lilák a virágok az utcán és rajtunk is lila ruha van. Naná.

Híres freskó

Nem híres rajz

Egy újabb menyasszony

Mint már említettem, Gubbio védőszentje egy bizonyos Saint Ubaldo Baldassini püspök (1084-1160), a város alatt elterülő hegység névadója és gyakorlatilag itt minden róla szól. Többek között, állítólag neki köszönheti a város, hogy 1155-ben Barbarossa Frigyes seregei nem tudták bevenni a falait. Minden évben megrendezik Szent Ubaldo ünnepét, a Viaszfutást (Corsa dei Ceri), ami egy évszázados hagyományt tart szem előtt. Nyolcszáz éve, minden hónap május 15-én három csapat (a fehér ingesek – kőművesek, kőfaragók – Szent Ubaldo követői, a kékek – kereskedők, fuvarosok – Szent György hívei és a fekete ingesek – parasztok, diákok – akik pedig Szent Antal „színeiben” indulnak) nyakába vesz egy-egy több méter magas , közel féltonnás gyertyát, és őrült módon nekilódulva, egymást szinte eltaposva rohan vele a több száz méter magasban lévő Saint Ubaldo bazilikáig, miközben a többezres tömeg ordítva biztatja őket. A legnagyobb szégyen, ha ledől a gyertya (állítólag ilyen még sohasem fordult elő) vagy ha házfalnak csapódik (ilyen is csak egyszer volt, a háború alatt férfiak híján nők is vitték a gyertyákat a Piazza Grandétól indulva a Via Dantén keresztül a szűk középkori sikátorokon és lépcsőkön keresztül fel egészen a célig). A verseny csak nevében az, igazából a végeredmény borítékolható. Mindig a fehérek nyernek, a kékek a másodikok és szegény feketéknek csak a dobogó alja marad. El is terjedt egy kifejezés, a „gubbiói hülyék”.

Ilyenekkel rohannak

Lila

Tényleg minden lila

Ott vagyunk (lilában)

Na jó, majdnem minden

Szerencsére – gondolván a punnyadt turistákra – építettek egy felvonót is a bazilikáig, ahol üvegszarkofágban megcsodálhatjuk Szent Ubaldo maradványait, valamint a lélegzetelállító látványt a városra és gyakorlatilag egész Umbriára. A felvonó inkább emlékeztet csirkeketrecre, mint biztonságos fülkére, ebbe a tákolmányba segít (igazából szó szerint lök) bele a személyzet, hogy aztán nyikorogva, imbolyogva felérhessünk a csúcsra.

Oda fel? Kizárt!