Umbria, a sosemvolt Toszkána 8.

Assisi

Itt még senki sincs

Hát akkor Assisi. Mint már említettem, az egyik biztos pont Umbriával kapcsolatban Assisi és a város szülötte Szent Ferenc (1182-1226), a ferences rend alapítója. De itt született Szent Klára is (Ferenc kortársa és tanítványa, 1193-1253), aki pedig a klarissza rendet hozta életre.

Sárkánykovács

Kapuban

Belső udvar

Oroszlános kút

Nincsenek itthon

Assisire komoly iparág épült. Az egyetlen város Umbriában ahol rengeteg turistával találkozunk, a főutca üzletei tele vannak giccses helyi ajándékokkal, még a koldusok is Szent Ferencnek öltözve kéregetnek. Ez nem tetszik. Művi hangulata van, nem érint meg annyira a történelem.

Az egyik szent

Tipikus

Valami készül

Assisi külső

Nem szomjas oroszlán

Azért elég furcsa, hogy annak a Szent Ferencnek, aki a szegénységet és a nincstelenséget tanította, egy (igazából kettő) hatalmas, monumentális, pompával és gazdagsággal teli templomot emeltek. Az alsó templom kereszthajóban Giotto, Cimabue és Lorenzetti freskói kaptak helyet (érdekesség Cimebau Keresztre feszítése, ami az ólomfesték oxidációjának hatására az évek során saját maga negatívjába fordult át) és rengeteg kisebb kápolna (Szent Sebestyén, Szent Márton, Szent Lajos, Szent Mária-Magdolna… ) töri meg az oldalfalat.

Alsó – felső

A negatív

Itt kicsit hűvösebb van

Kerengő

Parkoló

A Kriptában találjuk a már említett kőszarkofágot, és a márványkriptát, ahova biztonsági okokból 1818-ban (amikor megtalálták) a szerzetest áthelyezték, valamint Szent Ferenc ruhája is megtekinthető (feltűnő épségben van a csaknem ezer éves csuha).

Korabeli divat

Egy a sok közül

Plafon

A felső templom valamivel szerényebb kincsekben, viszont sokkal érdekesebb a világoskék menyezete és a falakon lévő”modern” freskói (ugyancsak Giotto és Cimabue munkái) Ferenc életéről.

Kék hangulat

Belépés kizárólag csuhában

Átverekedjük magunkat a főutcán a város másik végéig, hogy megnézzük Szent Klára templomát is, a Basilica di Santa Chiarát. Útközben betérünk egy édességboltba (ilyen ehetetlenül édes süteményt még soha nem kóstoltunk), megcsodálunk több száz zarándok papot és apácát (némelyiket gyanús gitártokkal) és betérünk még egy-két templomba (Tempio di Minerva, Chiesa Nuova, Duomo di San Rufino). Innen datálható a „több templomba nem vagyok hajlandó bemenni” szállóige is, amit persze még sokszor megszegünk.

Desperado