Láthatatlan maffia 17.

Riposto

A putri

   Messinától már csak röpke 70 kilométer az út Ripostóig, a kis szicíliai halászfaluig, ahol az elkövetkező hetet fogjuk tölteni. Közvetlen tengerparti utca (sehol a megszokott hegyvidék), a kertek mögött az Etna pöfékel. Hááát, ha valaki meséli, el sem hisszük, túl szép hogy igaz legyen. Pedig igaz, a házat hamar megtaláljuk, már csak Náci bácsit kellene, aki a tulaj és azt gondoljuk, szeretettel vár minket. De sehol senki. Ignazio?- kérdezzük a szomszéd nénikétől, először nem érti, mit akarunk, aztán kézzel-lábbal magyaráz, mutogat, egyre hangosabban mond valamit, hátha így megértjük. Nem esünk kétségbe, megvan Náci bácsi telefonszáma, tudja is, hogy kik vagyunk, mindjárt jövök, mondja a telefonba és megad még egy számot, hogy azt hívjuk fel. Persze mondani sem kell, ilyen számon senki sem kapcsolható (aztán később kiderül, a körzetszámot Náci bácsi rendesen eltitkolja). Legalábbis mi úgy értjük, hogy jön, főleg hogy nemsokára meg is érkezik az öreg kocsival, kiszáll, mi nagyot köszönünk, ő néz ránk furcsán, kinyitja a kaput, majd ugyanazzal a lendülettel be is zárja, és eltűnik messze a kertben. Újabb telefon házigazdánknak, szavát sem értjük, nemsokára előkerül az előbbi öreg – mint megtudjuk, ő a kertész és feltételezhetően lobotomiát végeztek rajta – bőszen telefonál, majd a kezünkbe nyomja a telefont. Valaki azt ígéri, hogy mindjárt jön. Na persze, hallottunk ma már ilyet, de legalább az öreg megengedi, hogy becuccoljunk a teraszra és ott gondolkodjunk a hogyan továbbon.

Ha erre nézünk Etna…

…ha erre, akkor tenger

   Percek múlva megérkezik Náci bácsi, persze nem ő az, hanem egy másik emberét, Sunilt küldi hozzánk, megvan az apartman és ezek után még kevésbé értjük a helyzetet. A ház gyakorlatilag egy elvarázsolt kastély, rengeteg bejárattal, három-négy fürdővel, ugyanennyi konyhával és temérdek szobával. Arab barátunk körbevezet, megnyugtat, hogy bármelyik helységet választhatjuk, ott alszunk, ahol akarunk. Csak ágynemű nincs, de megígéri, hogy mindjárt intéz azt is. Később kiderül, vadonatúj garnitúrákat és törülközőket vásárol nekünk a helyi Auchan-ban, még magyarul is ott a címke a bontatlan csomagokon.

Második érés

  Kiülünk a teraszra és megnyugszunk, megvan a kégli, pompás a környék, Szicíliában vagyunk, mi bajunk lehet?! Lassan arra is rájövünk, felesleges felmosni, takarítani, a mindent beborító apró fekete korom a sziget leghíresebb lakójától, az Etnától származik.

Főutca

Megszálljuk a várost

Kedvenc pékünk

Szent Péter

Mercato éjjel

Pózolj polippal

Garantáltan friss

Tuna szeletelés

Illatos az illata

  Sokat bolyongunk a városban, megtaláljuk a legjobb péket – öngyújtó lángjával magyarázza, hogy mennyire friss a kenyere – , a hajnali halpiac is nagy élmény – polippal pózol nekünk a tulaj – , ugyan kalandosan, de a több kilométer hosszan húzódó strandszakaszt is sikerül megtalálnunk – monumentális hullámok dobálnak vissza a partra – , megismerjük Pina nénit, a közértest – tényleg így hívják – , veszünk bort a gumimatrac boltban – ócska minőség, de vészhelyzet volt -, rácsodálkozunk, hogy a legutolsó kis falu legutolsó bódéjában is olyan kávéfőzővel készítik az eszpresszót, amiről mi csak álmodni merünk.

Megvan a strand

Ádám koncentrál…

…és nekilendül

Nincs tömeg

Borítókép

Panoráma az Etnára