Láthatatlan maffia 11.

Ravello

Négycsillagos árak

  Ravello kivételesen nem a tenger partján, hanem fent a hegyekben fekvő kisváros, átszállással bő egy órás buszozás. Márta néni ajánlásával indulunk ide, de Mario is megjegyezte, hogy nem szabad kihagyni. Az első, ami szembeötlik az a rengeteg kerámiabolt, szinte egymást érik a mázas cserép üzletek, félek fel ne döntsek egy kisebb vagyont érő vázát a fal mentén.

Sikátor főutca

Ravellói Vasedény

Tényleg leanderfák

Nem fölrúgni

Mi más, mint Piazza Duomo

  A város pici, de annál hangulatosabb főtere szemet gyönyörködtető, középen a kávézók teraszai, körülöttük leanderek mindenfelé. A tér belső felén áll a székesegyház, mellette Ravello egyik csodája, a Villa Rufolo. Borsos a belépő ára, akárcsak ezen a környéken minden, de bőven megéri a rá kiadott pénzt. Először a Torre d’Ingressoba – bejárati torony? – érkezünk, boltíves, terrakotta berakásos oszlopok díszítik ezt a belső udvaros kolostort, tetszetős nagyon, de még nem tudjuk mi vár ránk ezután.

Főtér

Itt is már virágok

Puritán belső, 1272-es szószékkel

Jónás és a cet története

Ők már láttak mindent

A kert sarka

  Egy szűk kijáraton áthaladva a villa kertjében találjuk magunkat. Illetve a kert ócska kifejezés arra a csodára, ami elénk tárul, mert ez sokkal több annál. Bougenvillea – egyszer megtanulom a kiejtését is – amerre csak nézünk, magasan felfutva a torony és a kolostor falaira, dúsan virágzó leanderek az út mentén, végeláthatatlan fuksziaágyások, és még megszámlálhatatlan különböző fajtájú és színű virág mindenfelé. Szinte elvakít ez a pompa és sokszínűség, és ha lehet ezt a látványt még tetézni, a kert szélén ámulatba ejtő kilátás nyílik a tengerre, az egész Salernói-öbölre. Poszter. Nem először és nem is utoljára használjuk ezt a kifejezést, de ez itt most tényleg olyan, mint egy festmény. Ilyen hely a világon nincs, suttogjuk halkan, mert nem akarunk hinni a saját szemünknek. A sziklába vájt teraszon hatalmas színpad, több száz fős nézőtér, milyen lehet már itt egy koncertet végighallgatni? Kár hogy nem most van a Ravello Fesztivál, bár gyanítom, nem lehet egyszerű jegyhez jutni.

Porta Villa Rufolo

Belülről

És alulról

Átjáró a mennyországba

Első ámulat

Második

Nem számolom tovább

Kertmozi, más mint a gyerekkoromban

Ezt csak úgy

Leanderfák bent is

  Hamar túlvagyunk egy felejthető kiállításon a Lovagok termében (Sala dei Cavalieri), bár sokáig nézünk egy monitoron himbálódzó villanykörtét, és más hasonló modern művet, nem igazán érjük hogy kerülnek ide, akárcsak az olasz autópálya építkezést dokumentáló óriás képekből megnyitott kiállítás.

Itt vannak a lovagok

Csőben művészet

Van ám még

Párkányon

Poszter

Ugyanaz  állóban

Magányos fa

Lenti kert

  Még egy kör a kertben, aztán indulás vissza a főtérre, egy kávé és egy pohár hideg sör társaságában próbáljuk a földről felszedni leesett állunkat, ilyen hely márpedig nincs is. Aztán nemsokára kiderül, nem csak nekünk tetszhet, fekete pólós és nadrágos alak suhan el mellettünk, erősen kirí a környezetéből, biztos, hogy nem helyi lakos de nem is klasszikus turista. Szaporázva lépteinket utolérjük, nagy levegő és „hellomiszterkédzs, kenájmékepikcsörofjúvidmájvájf”? Miszterkédzs a hollywoodi sztárok lazaságával (a fene sem tudja milyen az, de ilyennek képzeljük) pózol nekünk egyet, kész is a közös kép, ebből még fali szőttes is lehet „Feleségem Jeney Andrea találkozása Nicolas Cage-dzsel” hímzéssel.

Kávézó mellett

Scala

Itt még magányosan

Picture of you