Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 27.

Láthatatlan maffia 5.

 

Amalfi

 1.jpg

  Nem mindennapi érzés Mario citrom lugasában reggelizni, amerre a szemünk ellát végtelen kék tenger a távolban egybeolvadva az éggel, körülöttünk friss bazsalikom és virágillat, a nap már magasan van és bontogatja az erejét, csiripelnek a madarak, zúgnak a kabócák. Miközben a friss paradicsomot és mozzarellát tömjük a szánkba, nem győzünk „buongiornozni” a lépcsőn elhaladó embereknek, ugyanis a főtérről a partra vezető lépcső – via Sopramare – a hegyoldalban lévő telkeken keresztül vezet, itt mindenki átjár egymás kertjén, nyitja, csukja a kaput és nagyokat fújtatva meg-meg pihen.

IMG_0667.JPGVia Sopramare, a végenincs lépcsősor

  Bőséges reggelivel a gyomrunkban, egy-egy jól megtömött strandolós táskával a vállunkon nekivágunk a negyed órás(?) útnak. Tíz perc múlva kezd a lábunk enyhén remegni, rá öt percre az első hosszabb, leülős pihenés. A tenger semmivel sincs még közelebb, mint ahogy induláskor a teraszról láttuk. Újabb negyed órás etap, a mozdulatok egyre lassabbak, a levegővétel nehezül, az izzadtság a pólón egyre kiterjedtebb, a cél viszont elérhetetlennek tűnik. Van még értelme visszafordulni? Kizárt, felfelé tuti halál, inkább itt maradunk örökre, valaki csak ránk talál előbb-utóbb. Amúgy pompás terápia szinte mindannyiunk valamilyen bajára/fóbiájára az út, legyen az tériszony, lépcsőfóbia, klausztrofóbia vagy egyszerűen csak erőnléti gondok. Aztán egyszer csak csoda történik, hirtelen elérhető közelségbe kerül a tenger, szinte már érezzük a hűs hullámok simogatását, persze még hosszú percek kérdése mire mindebből valóság lesz.

IMG_0668.JPGNéha már látni a tengert

IMG_0672_1.JPGMegkönnyebbülés

IMG_0675.JPGSziklafal aljában

IMG_067921.jpgVirágos alagút

   Amalfi partja  – mondanom sem kell – gyönyörű, meseszép, káprázatos. Még csak egy napja vagyunk itt, de már elfogynak a jelzők, szűkös az emberi szókincs azokra a csodákra, amiket eddig láttunk/látni fogunk. A kikötő felett érjük el a partot, luxusszállodák sziklákba vájt liftekkel (…), látszólag ész nélkül cikázó autósok, robogósok, szakavatatlan szemnek kaotikus közlekedési állapotok mindenfelé. A móló után kis öböl, tele stranddal, sokféle színű ágyak és napernyők különböztetik meg egymástól őket. Kiválasztjuk a legszimpatikusabbat (egyben a legközelebbit, minél előbb csobbanhassunk már egyet – ránk fér) és benyomulunk. Kissé zavaró, hogy orosznak néznek, aztán amikor kiderül a nemzetiségünk, a tulaj boldogan sorolja: Gellért, Rudas, Széchenyi. Na nem ilyen érthetően, de a lényeg, hogy nagyjából képben van. Vagy ezért, vagy simán csak csórónak néz minket, gyakorlatilag önmaga alkudja le az árat nekünk, végül csaknem negyed áron kapunk ágyat, napernyőt, törölközőt, sőt az összegben benne van az öltöző, a zuhany használata, és ha szeretnénk még gumimatracot, kiscsónakot, miegymást is használhatnánk. Soha nem tapasztalt luxusban van részünk, pincérünk az ágyainkhoz hordja az ebédünket, hiába no, élni tudni kell.

IMG_0688_1.JPGPorta Amalfi

IMG_0692.JPGKék strand

IMG_1094.JPGTávolban Szicília

IMG_10932.jpgFestmény

   Hetekkel korábban, a Balatonban ázva arról beszélgettünk, vajon milyen lesz Amalfi a tengerből nézve, tetszeni fog-e a part, szebb lesz-e, mint a tihanyi domboldal. Úgy vagyunk vele, mint az egyszeri parasztember a repülőn, hogy sejtettük, sejtettük, de hát erre azért nem számítottunk. Szavakkal nem lehet leírni Amalfi városának csodálatos látványát, a tengert, a hegyeket, a hangulatot, azt a nyüzsgést és életet amit itt találunk, a legjobb fényképezőgépek képtelenek még csak megközelítőleg is visszaadni a színeket, a méreteket. Soha nem akarunk kimászni a vízből, ami ráadásul meglepően meleg és sómentes.

IMG_0709.JPGFentről jöttünk

IMG_0703.JPGVízből nézve

IMG_0697.JPGAmalfi-nyugat

IMG_07101.jpgA harangtorony kupolája

IMG_1097.JPGBambászkodás

   Késő  délután szedelődzködünk csak össze, egy kicsit sétálgatunk a városban, veszünk erőspaprikát, a zöldséges döbbenten nézi, ahogy belekóstolunk, szerinte méregerős, szerintünk enyhén picante, de hát ők nem a magyar konyhához vannak szokva. Megcsodáljuk a város legnagyobb halboltjának – pescheria – kínálatát, bemegyünk a furcsa arab hatású harangtoronnyal ellátott Szent András katedrálisba és egyszerűen csak próbáljuk elraktározni azt a rengeteg vizuális élményt, ami egy nap alatt ért minket.

IMG_0716.JPGCattedrale Sant’Andrea kívülről

IMG_0729.JPGés belülről

IMG_072541.jpgA dómtér feketén-fehéren

IMG_0717.JPGés a Sant’Andrea szökőkúttal színesen

IMG_0720.JPGNagy a nyüzsgés

IMG_07581.jpgDrága köcsög

IMG_0771.JPGA híres halas

IMG_0773.JPGSétálóváros

   A buszmegállóban embertömeg hömpölyög, reméljük csak, hogy itt áll meg a mi buszunk, mert hát a felfelé lépcsőzés ötlete eszünkbe sem jut – tényleg senkinek nem ajánljuk – , innentől kezdve a busz a barátunk, ráadásul légkondíciolnált és húsz perc alatt a főtéren találjuk magunkat. Ablakából még döbbenetesebb a látvány a tengerre, még az a halvány biztonságérzet is eltűnik, amit a kocsiból még látható beton mellvéd nyújt.

IMG_06811.jpgA bougainvillea visszafele is meseszerű

 

 

2 comments
  1. Kyria

    Ah! Teljes nyálcsorgás! Gyönyörű! Káprázatos! Hogy lehet egy országba ennyi szépséget pakolni!? Elmélyedek a blogodban:).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil