SENIGALLIA – PERCHÉ MARCHÉ 4.

OlaszAország – ahogy mi láttuk 115.

   Anconától mindössze harminc kilométert kell észak felé autóznunk, hogy elérjünk Senigalliába, ebbe a tizenkilencedik század közepe óta felkapott adriai fürdővárosba. Mi most mégse e hírneve miatt keressük fel a várost, csupán egyik látnivalójára vagyunk kíváncsiak. Aztán később kiderül, mégis kénytelenek vagyunk végignézni szinte az összes nevezetességét.

    Autónkat leparkoljuk a Piazzale della Liberta közelében, egyik oldalon a végeláthatatlan lidó, a spiaggia di veluto, azaz a Bársonystrand, a másikon elegáns nyaralók sorakoznak, keverednek az évszázadok és a stílusok rendesen.  A tengerbe benyúló , cölöpökön álló, kör alakú építményt könnyen megtaláljuk, a Rotonda a Mare látogatásunk célpontja. Hatalmas rendezvénytermet rejt az épület belseje, de pont emiatt nem fogjuk ma belülről megcsodálni. Le van zárva, pakolnak befelé, koncert lesz itt néhány óra múlva. Úgyhogy csak kívülről járjuk majdnem körbe, bambászkodunk korlátjánál, hol a tengert figyeljük, hol a homokos strand színes napernyő kavalkádját.

   Bár nem süt a nap, de talán most a legelviselhetetlenebb a hőség. A levegő páratartalma erősen közelít a száz százalékhoz, szinte lebegő vízcseppekben sétálunk, nem tudjuk, az izzadtságunktól vagy a párától nedvesebb a ruhánk.  Egy frissítő és egy kávé erejéig beülünk az egyik strandi büfébe, aztán már megyünk is tovább.

    Vagyis csak mennénk, lassan megtanulhatnánk már, hogy autónknak ezen a nyáron szüksége van legalább egy óra pihenőre, nyakunkba kapjuk tehát a várost, irány Senigallia egyéb nevezetességei. Ami nem is olyan sok, mindössze egy reneszánsz erőd, a Rocca Roveresca és egy kör alakú főtér, a Foro Annonario, ami említésre érdemes. Kényelmes tempóban nézelődünk, az idő nekünk dolgozik. Nem is tévedünk, mire letelik a büntetőidőnk, elhagyhatjuk Senigalliát.

következik:

Loreto