Gasztrotelelés 2.
Fülemüle Csárda – Villánykövesd
Ködbe veszve
Az 5707-es és az 57132-es út kereszteződése. Ez a cím. Segítségül még két GPS koordinátát is kapunk a nem túl informatív weboldaltól. Számomra érthetetlen, hogy a Fülemüle Csárda zenélő (betiltanám) honlapjáról csupán két fontos dolgot nem tudhatunk meg. Az aktuális étlap és a nyitva tartás sem szerepel az üzemeltetők által fontosnak tartott információk között. Nem baj, úgyis arrafelé megyünk Palkonyáról Villányba, a csárda pedig e két település között, Villánykövesden van. Ha nem lesz nyitva, akkor sincs semmi baj, majd bekapunk egy-két falatot máshol, estére úgyis a következő étteremben van foglalásunk.
… portugieser
Pont nem sok
Ugyan mindenhol Villánykövesd szerepel címként, mégis pontosan ötven méterrel a Köszöntjük Villányban!/Willkommen in Villány! tábla után találjuk meg a Fülemülét, a parkoló autók számából megállapítjuk, nyitva van a hely. A tavaly felújított 150 éves csárda ötvözi a magyaros és sváb világ hangulatát, talán egy kicsit az utóbbi javára. Száz éves fotókból készült montázs a tapéta, faragott lóca és aprócska támlájú székek várnak minket. Fagerendás mennyezet, kovácsoltvas hangulatú lámpák, szerencsére a pusztaromantika megáll ezen a ponton, nem érezzük kényelmetlenül magunkat. Csupán a csárda reklámfiguráját tudnám már feledni, bőrnadrágos Rudi Völler harmonikázik egy budin (khmm….). Tessék visszapörgetni az oldalt, első kép, szerencsére szolidan ködbe vész mosolygós emberünk.
Dédiék a falon
Borlapot kérek, de év vége van, ilyenkor az nincs (?), nem értem akkor sem, és a mai napig nem jövök rá, mit is hallok a pincérünktől. Kérésünkre felsorolja a borválasztékot, portugiesert kapunk, de nem tudom melyik pincészettől. Szokás szerint kissé kaotikusan, egymás szavába vágva és teljesen összevissza adjuk le a rendelésünket következő felszolgálónknak – az üzletvezető Ledő Balázsnak – aki nem jegyzetel, csak bólint minden egyes elhangzó étel után. Öten vagyunk, kérünk három levest, van, aki nem kér másodikat, kérünk előételt főételnek is, olyanok is akadnak, akik egy adagot feleztetnek el, én pedig csupán egy főételt rendelek, szóval a végén szinte mi magunk sem tudjuk ki mit is fog ebédelni. A főúr ahelyett, hogy villámgyorsan szaladna a számítógéphez rögzíteni a menüsort, még végighallgatja egy hat fős asztaltársaság rendelését is, mindezt továbbra is csupán fejben jegyzetelve. Roppant módon bosszant az a helyzet, mikor kétszemélyes rendelés esetén is megkérdezi a pincér, hogy kié is lesz ez vagy az. Nem árulok el nagy titkot, itt később minden ételt és italt a megfelelő helyre szervíroznak, pontosan és kérdések nélkül kapjuk meg az ebédünket, akárcsak a szomszéd asztalnál ülők. Profi, sőt nagyon profi dolog ez így.
Bajor májgombócleves óriás májgombóccal, főtt zöldséghasábokkal
Sajtos galuska krémesre olvasztott sajtokkal gazdagítva sült hagymával szórva
Az ételek terén sem tud hibázni a Fülemüle. A két májgombóc- és egy tál orjaleves bőven elég mindnyájunknak, olyan kiadósak az adagok. Egy nappal korábban a Polgár panzióban, most meg itt kapunk döbbenetesen nagy mennyiségű leveseket, kiváló minőségben és nagyon baráti árakért. A májgombóc ízletes, az orjalevesben a karajcsont gazdagon húsos, omlós. Külön kérés nélkül tormát, mustárt és erős paprikát kapunk hozzá. Finomak a tészták is, az előételnek szánt sajtos galuska önmagában is laktató, a sült hagyma különlegessé teszi az amúgy unalmas fogást. Az erdei gombás metélt tökéletes, „tésztaszakértőnk” sem tud belekötni. A két tányéron felszolgált szarvassült fél adagként is teljes mennyiség, a malaccsászár pedig egyenesen fenséges, a roppanós lencseragu kiváló ötlet – nem, nem szanaszét ázott sűrű főzelék – a schupnudli is pompásan illik mellé.
Szarvas sült vilmoskörtével és annak párlatával ízesített mártásban, áfonyával töltött házi burgonya fánkokkal (fél adag)
Erdei gombás házi széles metélt parmezán forgácsokkal
Göngyölt malaccsászár zöldséges lencseragun pirított schupnudlival
A Fülemüle Csárda az a hely, amelyet minőség/mennyiség/ár/érték tekintetében etalonként fogunk számon tartani. A Gault&Millau-nak megköszönjük, hogy ide kalauzolt minket, kritikáit pedig szerencsére már sokadszorra írja felül a saját tapasztalatunk, így eszerint is kezeljük azokat.
Következik: Óbor Étterem – Villány
