Gasztronyaralás 3.

Söptei Pincészet & Étterem – Csopak

Kockás terítős terasz

   Ha valamiből jól el van eresztve a Balaton északi területe, akkor azok a kisebb-nagyobb családi pincészetek. A szakértők három részre bontják ezt a tájegységet: Badacsonyi-, Balaton-felvidéki- (gyakorlatilag a Káli-medence) és Balatonfüred-Csopaki borvidék. Badacsonyban a Szent Antal Pince Szigligeten az erősen ajánlott kategóriába tartozik nálam, akárcsak a csopaki Jásdi Pince. Kicsit megtévesztő a 71-esút melletti álló picinyke telken látható felirat, Jásdi Pince Vinotéka és Borbár. Ez csak egy úgynevezett bemutatóterem és üzlet, ahol végigkóstolhatjuk a teljes kínálatot, de az igazi pincét fent a hegyen találjuk.

  Akárcsak a Söptei család pincéjét, Söptei Géza és két fia, Zsolt és Róbert (aki egyben a séf) viszi ezt a vállalkozást, nem is akármilyen színvonalon. Ide nem csak a kiváló minőségű boraikért érdemes betérni, hanem az étel is bőven megér egy látogatást. Kihasználva a hely természetes adottságait a teraszról a szőlőtőkék felett látjuk a Balatont, a déli part fényei csodás hangulatot varázsolnak az amúgy sem unalmas helynek. Kulturált parkoló, igényes dohányzóhelyek, kedves kiszolgálás. Ez mindennek az alapja, innen már az ételek veszik át az irányítást. A kellemes hangulatvilágításnak köszönhetően ételfotókat most nem készítek, úgysem adnák vissza azt az élményt, amit az ízük okoz.

A rozé mindig nyerő ebben a melegben

   A klasszikus pincei (ha van ilyen szó) kínálat mellett egy-egy modernebb elgondolással is találkozunk itt. Előételnek vargányakrémlevest kérünk erdei gombákkal és szarvassonka chipsszel, kacsamájpástétomot a nagyi receptje szerint és grillezett padlizsántornyot, amit isteni füstölt sajttal tálalnak. Mindegyik zseniális a maga módján, a pástétom azonban egyenesen fantasztikus, ha egyszer lehet ilyen krémet is készíteni, akkor miért nem csinálja mindenki így, merül fel a költői kérdés. És ugyanezt gondoljuk a paradicsomsalátánál is, pedig nem egy bonyolult étel, egy kis hagyma és balzsamecet a titka az egésznek. Jöhet mellé a ház specialitása, egy szép adag rántott mangalicakaraj krumplisalátával. Csupán csak itt tudunk egy kicsit belekötni a minőségbe, a krumpli csöppnyit túl van ecetezve, legalábbis a mi ízlésünk szerint. Na ja, kellett nekünk egy bécsi kisvendéglőben feltenni a lécet. De a szalvétagombócos őzpörköltben, ha akarnék sem tudnék hibát találni, omlik a számban, a házi kovászos uborka pedig szintén a műfaj egyik legjobbja. Desszertnek jöhet a pince saját pálinka felhozatala, nem is olyan bolondok az olaszok, hogy a röviditalokat az étkezés után fogyasztják, digestivónak nevezik az ilyenkor ledöntött feleseket. Más kérdés, hogy ők könnyebb limoncellókkal, a franciák pedig pezsgővel teszik helyre a gyomrukat, mi maradunk a magyaros pálinkánál.

Kékfrankos újragondolva

   Sajnáljuk, hogy kimarad a kóstolásból a spenótos, fetasajtos csirkemell és a frissen grillezett ételek sokasága (ezeket 24 órával előbb kell megrendelni, ennyire előrelátóak persze nem voltunk). Sült vadkacsa almás karalábé gratinnal, borjúcsülök párolt zöldségekkel és pirított burgonyával, barnamártással vagy balatoni süllő egészben sütve, ezek is felkerülnek a hiánylistánkra. Jól érezzük magunkat, még ha ezen az estén Söptei Róbert séf nem is minket szórakoztat az asztalunknál.

Búcsúpillantás

Következik: Chianti Étterem – Veszprém