Jó helyek 29.
Badacsony
Retró hangulat
Amit előre tudunk: 10 nap, 4 szálláshely. A meglátogatásra váró pincék és éttermek száma induláskor még csak megjósolható, aztán az út végén kiderül, több lett, mint amire számítunk. Pincészetből tizenhetet, étteremből tizenkettőt számolunk össze, és marad még öt egyéb hely is a tarsolyban, még belegondolni is szédítő. Pedig nem lesz ez egy idegbeteg nyaralás, a jelszavunk: éppen ráérünk.
Badacsonyörsön foglalunk szállást, ekkor még nem tudjuk, hogy ez az egyetlen olyan balatoni település – amúgy nem önálló falu, hanem Badacsonytomaj része – ahol gyakorlatilag semmi sincs. Nincsen strand(!), étterem, bolt, nincs központja, se temploma, az égvilágon semmi olyan nem található itt, amiért bárki is (még egyszer) idejönne. A Folly Arborétum közigazgatásilag ugyan ide tartozik, de gyakorlatilag a település felett található.
A teraszunkról pompás a panoráma, a Badacsony teljes szépségében terül el nekünk, nappal és éjjel is legszebb formáját mutatja. Mögöttünk az ország egyik legnagyobb pincészetében palackoznak éjjel-nappal. Szállásadóink ezt előre elfelejtik megemlíteni, nem is lesz belőlük „jó hely”.
Erre nem lehet panasz
Hosszú földúton haladunk észak felé, többször elbizonytalanodunk, de vagy egy jó szó, vagy egy tábla segít nekünk, előbb-utóbb elérjük a Váli Borászat kapuját, rajta hatalmas lakat, egy lélek sincs a közelben. Pedig tapasztalva a Budai Zöldjük minőségét, szívesen kóstoltunk volna néhány egyéb tételt. Visszacsorgunk a Folly Arborétum felé, a közel öt hektáron elterülő hatalmas kert nem csak fáiról és bokrairól (nemzetközileg elismert ciprus- és cédrusgyűjteménnyel rendelkezik) híres. Elismert borászat is működik itt, szürkebarát, budai zöld és az elmaradhatatlan olaszrizling itt a sztár. Vásárolunk is néhány üveggel, ha már itt vagyunk.
VáliBor és Folly Arborétum
Szigliget a szívünk csücske már régóta, persze ezúttal sem hagyjuk ki, többször megfordulunk itt. Vacsorával kezdünk, az A terv nem sikerül, a B pedig nem egy nagy szám, leginkább szóra sem érdemes. Nem úgy a Kikötő étterem, ahova most is reggelizni megyünk, ezzel nem lehet hibázni. Bundáskenyér és tükörtojás, főtt virsli és rántotta a kertben, egy hatalmas vitorla árnyékában. A kikötőben békésen pihenő hajók, a parton elkeseredett pecások. Úgy tűnik, itt aztán mindenki ismer mindenkit, csak úgy röpödnek a „sziasztok, hogy vagytok, mi újság”-ok. Egyszer már vacsorázni is érdemes lenne eljönni ide. Késő este érünk fel a Szent Antal Pince teraszára, itt sem először járunk. Zártkörű rendezvénybe csöppenünk, de Erikának hála, azonnal lesz asztalunk, sőt még negyed kacsák is landolnak a tányérjainkra, igazi kedves vendéglátásban van részünk. A hirtelen jött vihar sem ijeszt el, sűrű szövésű a szőlőlugas, jól esik ilyenkor itt beszélgetni egy pohár friss bor mellett.
Szigliget
Badacsonyba igyekszünk, bár a valóságban ilyen település nem is létezik, a városrész – akárcsak Badacsonyörs – Badacsonytomaj része, de micsoda különbség van kettejük közt. Itt pezseg az élet, állandó a nyüzsgés a kikötőben és a hegyoldalban. Garantált telt ház a Kis Hableányban, magas árak a Bonvino Hotelban, fel- és lefelé áramló tömeg a Római úton. Pincék és borteraszok egymás hegyén-hátán, Szeremley, Laposa, Málik, Németh, Istvándy, csak hogy az ismertebbeket említsem.
Parádés átkötés
Déli lankák
De kezdjünk előbb némi kultúrával. Közvetlenül a 71-es út szomszédságában áll az Egry József Emlékmúzeum, a festő egykori otthona. Különösen nehéz életút, ennek megfelelő komor és elgondoltató festmények, főleg a Balatonról, ha már a tó festőjével van dolgunk. Ideiglenes kiállítás az egyik teremben, Udvardi Erzsébet képei kimondottan tetszenek, egyéni hangulat és technika minden alkotásában.
Man with Ass 1935
Hazahoznám
A káptalantóti Istvándy Pince nem régen nyitott egy hangulatos teraszt, Borműhely néven közel a parthoz, naná, hogy kipróbáljuk. A kéknyelűjükkel már régóta barátok vagyunk, teszünk egy próbát a rizlinggel, bizsergünk és egy kicsit huncutkodunk is. Másfél literes palackban igazi fehér és rozé fröccsbor, nagy dobozzal távozunk. Irány egy régi ismerős, a Laposa Birtok terasza barátként köszön vissza. A panoráma mit sem változott, a vendéglátás ezúttal is magas színvonalú, 4heggyel, furminttal és kéknyelűvel távozunk, jó lenne egyszer már pontosan megfejteni a Laposa Borbirtok – Bazaltbor – „másik” Laposa rejtélyét.
Istvándy és Laposa
Badacsonytördemic, bármily meglepő, de önálló község, a hegy nyugati oldala mellett pihen. Szó szerint, mert nem egy idegbeteg település. A Skizo Borház kedvéért zötyögünk végig a bazaltból faragott macskaköves úton, a környék leghangulatosabb utcájában vagyunk. Skizóék azonnal kóstoló poharakat nyomnak a kezünkbe, nyer a sauvignon, a furmint és a kéknyelű, csomagtartónk térfogata rohamos csökkenésnek indul.
Skizo
A Szent György-hegy ugyancsak hemzseg a nagyszerűnél is nagyszerűbb pincéktől, Török Csabit ezúttal kihagyjuk, de Szásziékhoz ismét bekukkantunk, a legutóbbi kéknyelűnk másnál landolt, sürgősen pótolandó tétel. Egy ’13-as és ’14-es is zsákmányállat lesz, meg egy kis olaszrizling és szürkebarát, a közel harmincféle tételből nem könnyű a választás. Talán egy kicsit túlzás is ez, nem könnyíti meg a betérő dolgát. Hegymagas egyik legmagasabb pontjáról csodálatos a kilátás a Balatonra, Nyári Ödön messze földön híres bajusza azonban elriaszt innen minket, nem akarunk mi senkit sem zavarni. Gilvesyék és Benczéék ellenben nincsenek itthon, egy kicsit sajnáljuk, de megyünk is tovább.
Nyári és Bencze
A Csobánc aljában, közel Gyulakeszi határához ismét egy földi paradicsomban találjuk magunkat. A Villa Tolnay környezete igen impozáns, akármerre fordulunk, csodát látunk. Balaton, Szigliget, Gulács, Csobánc, domboldal szőlővel és présházakkal, ki is nézünk magunknak egy kedvünkre valót. Tolnayék kéknyelűje az egyik legjobb a műfajában, erre mit csinál az egyik (a svájci) tulajdonos? Furmintot telepít a helyébe, hitetlenkedek egy sort, de igazat is adok neki. Egy borász csak olyan bort készítsen, amit ő is szeret, máshogy nincs értelme.
Villa Tolnay és a Csobánc
És ha már Gyulakeszin vagyunk, nem hagyhatjuk ki az amúgy névtelen autós pihenőt, aminek a neve is csak ennyi, Autós Pihenő. Velős pirítós a sláger, két hatalmas szelet kenyérre kenik, igazi nagyüzemben készül itt, mégis az országban a legmagasabb színvonalon. Igazi streetfood kaja, még ha e trendi kifejezés mögé egészen mást is képzelünk.
Biciklis pihenő
A csoda
Következik: Balatonfüred
