FocacciAország 3.

Portofino

Santa Margherita Ligure – van ám még

    Megáll az autósor közvetlenül Santa Margherita Ligure után. Van ilyen, zsúfolt partszakasz ez, tele gyönyörű kikötőkkel, hangulatos tengerparti sétányokkal, színes házakkal. Robogók és gyalogosok keresztül-kasul az úttesten, néha egy-egy pincér is átsiet előttünk, tányérokkal alaposan megpakolva. Strandok és pálmafák, nyár, napsütés és olasz riviéra. Nem sietünk, nincs okunk rohanni sehova. Portofino a célunk ezen a délutánon, aprócska falu Rapallótól nem messze, egy félsziget csücskén. A sor türelmesen várakozik, csupán néha próbálja meg néhány autós kielőzni a sort, jutalmuk egy szóbeli feddés az elöl álldogáló rendőröktől és egy gyors ypszilon forduló. „Portofino is full”, tudjuk meg hamarosan, ez az oka a veszteglésnek. Zsákfaluba igyekszünk, az út végén nincs tovább, egyedül a hatalmas parkoló tudja elnyelni a tömérdek autót, amelyek ide tartanak. Türelmesen kivárjuk a sorunkat, itt tényleg az egy kocsi ki, egy be a városba módszer működik. És tényleg működik, precízen meg is találjuk azt az egyetlen helyet a parkolóházban, ami ránk vár.

Sor vége

   Vannak olyan helyek a világban, amelyekről nem lehet írni. Illetve biztosan lehet, csak nem nagyon érdemes. A szavak, bármilyen mesterien is vannak egymásba fonva, közel sem tudják érzékeltetni, átadni a város hangulatát, a fényeket, a színeket, az illatokat. Portofino pont ilyen hely. Fényképezek veszettül, de már ekkor pontosan tudom, utólag megnézve majd a képeket, közel sem fogom látni rajtuk azt, amit itt és most szabad szemmel be tudok fogadni, át tudok élni pusztán azzal, hogy beleszagolok a levegőbe. Csodás hely ez, nem az első és nem is az utolsó ilyen ebben az országban, egyszerűen felfoghatatlan az a sok vizuális élmény, ami itt ér minket.

Első döbbenet

    Pillanatok alatt a kikötőben találjuk magunkat, a már megszokott luxusjachtok mellett találunk itt levegőben lógó orrszarvút, lila szurikátákat és más egyéb retteneteket, furcsa kert terül el közvetlenül felettünk. Hétágra süt a nap, egy pillanatig elgondolkozunk a dombtetőn található Castello és a San Giorgo templom megtekintésén, biztosan csodálatos onnan a panoráma az egész városra. Aztán inkább a hűsítő bor és egy kellemes kora esti vacsora mellett tesszük le a voksunkat.

A szurikátákat fedje jótékony homály

Kisebb

Dolce vita

Feltűnően szerény

Szélcsendben

Ha lenne illatos fénykép…

Patinás

Mi lehet ott?

Kilóg a sorból

Kinéztük magunknak

Papa, mama, gyerekek

Forró rozé

Stílus

    A Ristorante da Nicola pont jó lesz nekünk, már korábban kiszúrtuk kockás terítős vendégcsalogató teraszát. Mondanom sem kell talán, a pizza itt is tökéletes, a funghi porcinis ugyanúgy, mint a klasszikus diavolám. Fritta mista di mare a másik kötelező darab errefelé, garantáltan nem tengeri szemetet fogunk kapni. Ismét elégedetten hagyunk el egy éttermet, teli hassal még sétálunk egy kicsit a csupán három utcából álló városkában.

Árnyas

Diavola újratöltve

Friss

   Pár lépcsőn felvongáljuk magunkat a San Martino templomig, ameddig a szem ellát sűrű bougainvillea borítja a támfalat. Végigbandukolunk a kikötő másik oldalán, éttermek és aprócska üzletek szegélyezik ezt a vékonyka partszakaszt, napernyők alatt tudunk itt megpihenni.

Oda föl? Soha.

  Festmény

Újjáépítve

Lungomare

Nem magányos

Jönnek-mennek

A rakomány

San Martino

Megnyugodva

Hangulat

Csak a lila mindenhol

   Portofino örökre a szívünkbe zárta magát, rabul ejtett és akkor még nem is tudtuk – csak sejtettük -, hogy másnap talán még nagyobb vizuális sokk fog minket érni, irány a Cinque Terre.

Következik: Vernazza