FocacciAország 4.

Cinque Terre 1.

   2011. októberében egy gyors ötlet születik meg a fejünkben, útban hazafelé Firenzéből, ugorjunk be a Cinque Terre valamelyik falujába, lessük csak meg mire föl ez a világméretű ámulat és elképedés, mikor e terület neve bárhol is szóba kerül. Gyönyörű, bámulatos, csodálatos, meseszép, elképesztő, fantasztikus. Csupán fél perc eredményei ezek a jelzők, ha a Cinque Terrére rákeresünk a neten. Jól tessék figyelni, alapvetően én is ezekkel a szavakkal fogok majd dolgozni. De tervünk ekkor még nem valósul meg, közbeszól a természet. 25-én délután néhány óra alatt 580 milliméter eső zúdul Toszkána és Liguria egyes területeire, többek között Vernazzára és Monterosso al Maréra, két piciny falura az ötből. A hatalmas vízmennyiség nem kímél senkit és semmit, több mint tíz halálos áldozata lesz a sárlavinának, az amúgy is nehezen megközelíthető területek gyakorlatilag el vannak zárva a külvilágtól. Csaknem három évet várat magára Ötfölde, míg végre megvetjük rajta lábunkat.

Talpraálltak

Vernazza

  Hogy is szoktunk mi várost nézni? Beülünk az autóba, a navigációs rendszernek megadjuk a célállomást, Piazza Duomo. A behajtani tilos táblák és szűkülő utcácskák általában nem akadályoznak meg minket abban, hogy megállíthatatlanul törjünk előre, az óvárosok szívébe, addig megyünk, amíg csak lehet. Nos, ez a módszer a Cinque Terre esetében teljes mértékben elfelejthető, nemhogy a főtérre nem lehet eljutni autóval, de sok esetben még a települések széléig sem, de ha mégis, akkor sem egy leányálom az odavezető út. Három lehetőségünk marad, vagy tömegközlekedve, azaz hajóval, esetleg vonattal támadhatunk, vagy szamárháton (opciós lehetőség még gyalog). Végül előbb kettő közül választunk, de az elsőnek megjelölt hajókázás, a már korábban említett okok miatt nem jön össze. A vonat amúgy is a leggyorsabb és kényelmesebb – eltekintve a kisvároskák kizárólag hajóról élvezhető látványától – legjobb megoldás.

Színkavalkád

  La Speziában szállunk vonatra, érdemes itt a jegykiadó automaták segítségét igénybe venni, a sorban állás felettébb időrabló tevékenység errefelé. Többszintes, légkondis kocsikban tehetjük meg azt a körülbelül tíz perces utat, amíg elérünk az első faluba, Riomaggioréba. De mi továbbzakatolunk a főleg alagútból álló pályán, meg sem állunk az utolsó előtti településig, Vernazzáig. Utólag is elnézés kérünk Monterossótól, de mind az öt föld megtekintése egy napon megemészthetetlen feladat – a négy sem egyszerű, mint később kiderül -, szóval szelektálnunk kell valahogy. Monterosso főleg a strandjairól és éjszakai életéről híres, nekünk pont nem erre van most szükségünk.

Süsüspaletta

Csocsó fogad

  Vernazzában van a legkönnyebb dolga a vonattal érkezőnek. Az állomás – ellentétben a többi településsel – közvetlenül a faluban van, néhány lépés csupán innen a kikötő. A felületes szemlélőnek az amúgy felettébb egyforma helyek közül Varnezzát többek között a kikötője különbözteti meg a többiektől, neki legalább is van olyan, ahol egy kisebb hajó gond nélkül ki tud kötni. Délelőtt van, az időjárás még nem döntött biztosan arról, milyen is legyen a mai nap, hullámzik és morog a tenger, az eső lába szinte a földig ér. Később kiderül, felesleges az óvatosságunk, esőkabátokra nem lesz ma szükség és az esernyők is inkább a nap elől fognak minket védeni.

Esni fog?

Pólómeccs is lehet

Pascia

Sűrű

Nemzetközi kikötő

Bátrak étterme

  Meredek lépcsőkön kapaszkodunk felfelé, a Castello dei Doria és a tetején uralkodó Torre Belforte mindenképpen megér néhány izzadtságcseppet. Akár a kastély mellvédjéről, akár a szűk csigalépcsőt megmászva a torony tetejéről gyönyörű (első jelző) kilátás tárul a szemünk elé, Vernazzát egészében átláthatjuk innen. A színes házakat, a rengeteg virágot, az ablakokban lógó mosott ruhákat, a zöld spalettákat.

Kaptató

Kicsinek tűnik

Felcsigáz

Jobbra nézek…

…balra nézek

Mindent látni

Ezt csak úgy

Lefelé sem könnyű

Chiesa di Santa Margherita

Kilátás a templomablakból

   Vernazza fölött meredek domboldal húzódik, megművelt teraszokon szőlőtőkék sorakoznak. Találunk egy érdekes fotót a vasútállomás falán, egysínű vasúton- treninón – szállítják, szállították itt a leszüretelt szőlőt és a minden egyéb szükséges eszközt. Embert próbáló feladat, be is ülünk egy kis bárba, hogy megkóstoljuk a helyi bort, a Vermentinot vagy a Cinque Terre DOC-ot. Bizton állíthatom, ez a bor jó.

Széles kínálat

Szőlődomb

Trenino

   A vonatok nagyjából óránként járnak az öt település között, bármikor könnyen fel tudunk egyre ugrani, ha kedvünk támad továbbállni. Érdemes a jegyünket felszállás előtt érvényesíteni, ekkor megkímélhetjük a kalauzunkat attól a kimerítő fizikai munkától, hogy egy mozdulattal kelljen neki a négy cetlit apró cafatokra tépnie.

Következik: Corniglia