FocacciAország 2.

Genova

   Ülünk Rapallo kikötőjében és nézzük a gyönyörű kék eget, a színes házakat és a mozdulatlan tengert. Kora délelőtt van, nyoma sincs már a tegnap esti hirtelen jött viharnak, a kisváros éli a megszokott mindennapjait. A kávézók teraszain fogy a kávé és a croissant, a turisták lassan ellepik a lungomarét, nyitnak az üzletek, egyszóval beindul az élet. Mi pedig csak ülünk és csodálkozunk. Csodálkozunk azon, hogy ezen a verőfényes és szélcsendes nyári napon miért nem indul el a hajónk a Cinque Terre felé. A jegyiroda alkalmazottja activityt játszva mutogatja el, nagyon hullámzik a tenger, nem tud majd a hajó kikötni. Akár még igaza is lehet, nem hinném, hogy csak úgy lemondanának a várhatóan többezer eurós bevételről.

Porta Soprana

   Jöhet a B terv, Genova. Na, nem mintha nem szerettünk volna eljutni ide, csak nem így és nem ma. De semmi gond, pánik meg végképp nincsen. Genova Liguria fővárosa, az ország legnagyobb kikötővárosának egyik legfontosabb ismérve, hogy szülőföldje Cristoforo Colombonak, a „magyar” Kolumbusz Kristófnak. Vagy nem. Az ismert utazó csak végrendeletében említi Genovát, mint szülővárosát, a városi nyilvántartásban is csupán az apja neve szerepel. Lehet, hogy Emilia-Romagnában, Piacenzában született, de más források szerint spanyol vagy francia, netán svájci esetleg korzikai, de az is lehet, hogy angol származású volt. Mindegy is, Genova örömmel fogadja szülöttjének, hatalmas emlékművet emeltek számára a Piazza Acquaverdén.

Kolumbuszné háza

   Útikönyvünk szerkesztői gondos és precíz munkával próbálnak lebeszélni minket a város megtekintéséről, de hasonló módon járnak el Torinó és még Milánó esetében is. Eszünkben sincs hallgatni rájuk, és mondhatom, nagyon jól tesszük. Genova kelet-nyugat irányban hosszan nyúlik el a Ligur-tenger partján, a külvárosa méretén és látványtalanságán hamar túltesszük magunkat.

   Közvetlenül Colombo háza mellett (ami valójában felesége hozománya) találjuk a város egyik hatalmas parkolóházát, érdemes itt hagyni az autónkat. A régi városfalakon belül egy egészen más Genovát találunk, mint amit eddig láttunk belőle. Caruggi. A helyiek így nevezik azokat a sikátorokat, amelyek keresztül-kasul szelik át a belvárost, ésszerűséget még véletlenül se keressük bennük. Egy egy ilyen kis szűk utcácska végén meglepően hatalmas és tiszta terekbe futunk, furcsa a kontraszt. Egyik ilyen a Piazza Giacomo Matteotti, a Palazzo Ducáléval és a Chiesa del Gesú e dei Santi Amborgio e Andreával. Előbbiben Robert Capa kiállítás és filharmónikus koncert van, utóbbit ezúttal kihagyjuk. Előtte viszont bekukkantunk a San Donatóba, Genova egyik legrégebbi és talán legszebb templomába.

A legrégebbi…

…és a legszebb

Itt is festik magukat

Caruggi

Hogy legyen egy igazi magyar is

Széles, tágas a tér

   A Via San Lorenzo széles sétálóutca, a Palazzo Ducalét köti össze a kikötővel, érdemes kényelmesen végigballagni rajta. Egyrészt a csokis kebabot áruló üzlet is megér egy pillantást, de talán egy leheletnyit fontosabb itt a Cattedrale di San Lorenzo, vagyis Genova székesegyháza. A három évszázadon át épült templom végül 1118-ban készült el, különböző stílusjegyek keverednek benne meglepő barátsággal, a romántól a gótikán keresztül a barokkon át a reneszánszig találunk itt mindenféle díszítőelemet. Külsőre első pillanatra a sienai dómra emlékeztet, de a firenzei , sőt az orvietói duomo jegyeit is felfedezni véljük benne. Monumentalitása belül sem csökken, meg sem lepődünk azon, hogy állítólag itt is őriznek csontokat keresztelő Szent János földi maradványaiból.

 Szeme van

Nem könnyű lefényképezni

Aranyfényben

Kivételesen nem zöld spaletták

    A kikötőt egy forgalmas autóút alatt közelítjük meg, a part mentén magas oszlopokon fut végig a Sopraelevata Aldo Moro, nem zavarva így a lenti placcon sétálók százait. Ha már Kolumbusz városában vagyunk, naná hogy belefutunk egy „eredeti” Santa Mariába közvetlenül az Acquario di Genova, egy hatalmas vízi kiállítás mellett. Innen lentről szinte fel sem tűnnek azok a hatalmas óceánjárók, amelyeket a városfalra felmászva alaposan szemügyre veszünk.

Eklektikus part

Sopraelevata Aldo Moro

Szatyóre dílerek

Eredeti

Ladik a háttérben

Hűsítő árkádok alatt

Jellegzetes hangulat

Ilyen névvel mi más lehetne?

Egykor szép volt

Jól keresnek errefelé a redőnyfestők

Összességében (is) minimum elgondolkodtató

Pár évig még felismerhető

Charlie végrehajtja az ítéletet

    Genova nyüzsgő nagyváros, ennek minden hátrányával, de szerencsére előnyével is. Kicsit úgy vagyunk vele, mint Nápollyal, több időt kellene itt eltöltenünk, hogy alaposan beleszerethessünk.

 Fentről nézve is tetszik

Találd meg a feljárót

Szemmagasságban

Nem panelház

Következik: Portofino