FocacciAország 20.
Stresa
Isola Bella
Hat kilométer a távolság a La Terrazza és Stresa városának hajóállomása között, ezt a néhány perces utat számtalanszor fogjuk majd egy hét alatt megtenni. Számunkra Stresa a Lago Maggiore közepe, a kiindulópont, az origó. Innen indulhatunk hajóval a Borromeo –szigetek valamelyikére, felülhetünk a libegőre, ami közvetlenül a tópartról indul a Monte Mottaronéra (később egy hosszabb bejegyzés készül róla) vagy akár sétálhatunk klasszikus óvárosában, ebédelhetünk éttermeinek teraszán, vagy csak cél nélkül andaloghatunk elegáns sétányán. Nézzük is őket sorban.
Porto
A Borromeo-szigetek a Lago Maggiore legfőbb látványosságai. Három aprócska szárazföld – szerencsétlen Isola La Malgherát senki sem veszi észre olyan picinyke -, közel Stresa partjához, az Isola Bella, Madre és Superiore (avagy dei Pescatori). A reneszánsz kor óta a Borromeo család birtokában álló szigetcsoport mindegyik tagja külön történetet mesél el. Az Isola Bellát III.Károly nevezte el felesége tiszteletére, 1671-re csodálatos teraszos kertet építtetett rajta. Apró kastély áll a sziget szélén, egykor Napoleon is élvezte vendégszeretetét. Az Isola Madre a legnagyobb sziget, egzotikus növényekkel teli hatalmas angolkert uralja, kastélyt persze ezen is találhatunk. A Pescatori, mint neve is mutatja kicsinyke halászfalu, szűk, macskaköves, sikátoros utcákkal, mesebeli hangulattal. A kikötőből sűrűn indulnak ide hajók, rutin kell a menetrend átlátásához. Vastagon fog a hajótársaság ceruzája, ráadásul a szigetek kertjei és kastélyai külön-külön fizetősek, száz euró feletti kiadás egy négyszemélyes „mindent bele” bérlet megvásárlása. Többször megfordulunk itt a kikötőben, de vagy gazdasági megfontolásból, vagy az időjárás szeszélyeinek hatására, esetleg simán időhiányra hivatkozva kihagyjuk a Borromeo-szigetek meglátogatását. Legalább lesz miért visszajönnünk ide.
Bella elsőre
A partról
Terasz
Dőlésszög
Halászok szigete
Ennél közelebb nem jutottunk
Varázslatos
Stresa parti sétányára a legjobb szó talán az elegáns. Tizenkilencedik századi palotáiban királyok, művészek, politikusok szálltak meg egykoron, ma is ötcsillagos szállodákként működnek. A Grand Hotel des Iles Borromées feltűnik Hemingway Búcsú a fegyverektől című regényében, az író később maga is járt a városban. Turistáknak szánt sematikus térképen több, mint harminc kisebb-nagyobb hotelt találunk, ezek nagy része négy csillag alatt nem égeti magát.
Grand Hotel
Jó hotelnek is kell cégér
Art noveau
Mind valódi
Kerti dísz
****
Magányos
Az óváros nyüzsög és pörög, az éttermek és kávézók megtelnek estére, nagy most itt az élet. Kinézünk magunknak egy csendes kis pizzériát, a Centrale törzshelyünk lesz. Klasszikus pizza és spagetti, olasz „bableves” tésztával és tagliatelle, mind-mind remekmű, egyedül a polentával nem tudunk megbarátkozni itt sem.
Lila-fehér
Kiszolgált
Megvegyük?
Helyi hülye
Zeg-zugos
Cicinéni
Ristorante Pizzeria Centrale Di Gagliardi Marco
Aglio olio
Pasta e fagioli
Nem szerettem meg
Kedvenc hely
Stresa keleti szélén áll a hatalmas Il Parco della Villa Pallavicino, a mintegy húsz hektáron elterülő botanikus- és állatkert. A nápolyi Ruggero Bongos agyából pattant ki a park ötlete, 1855-ben vásárolta meg a hatalmas telket. Néhány évvel később a Pallavicini család lett a tulajdonos, nyomban fel is húztak egy klasszicista villát ide, ma ez a rész a látogatóktól elzárt, apró triciklit látunk csak a kertjében. Gyors kávé után vágunk neki a túrának, mini vízeséseken és csobogó patakokon keresztül, ősfás parkban baktatunk. Rózsák, leanderek és magnóliák, méretes rododendron, nárcisz és azálea telepek, amerre a szem ellát. Hatalmas területen él itt több, mint negyven állatfaj. Karámban simogatunk számos kecskét és őzet, barátkozunk szamárral és menekülünk a lámák elől. Odébb óriási kalitkákban ricsajozó papagájokra lelünk, pávák fekszenek a park különböző pontjain. Kenguru is lakik itt, meg zebra és flamingó, egyedül a rókákat nem találjuk.
Bejárat
Sövénynyírás
Magnóliavirág
Ránk vigyorgott
Felszállott
Börtönbe zárva
Hol a páva a képen?
Hűsítő permet
Botanikus kert
Pallaviciniék háza
Gyakorlat a parton
Pihenőidő
Fehér csíkok
Stresa fénykorát a tizenkilencedik század második felében élte, egykori csillogása mára már kissé megkopott, de pompája még mindig elbűvölő. Palotái és kertjei a környék csodái, méltán tartják őt a Lago Maggiore fővárosának.
Következik: Milánó
Kyria
Mi is Stresa-ban szálltunk meg, az erkélyről pont Isola Bella-ra láttunk. Nekem Stresa kicsit rideg volt, olyan távolságtartóan elegáns. Viszont a szigeten lévő parktól odavoltam (a kastély egyes belső részeit viszont igencsak furcsának találtam…). Mikor mi voltunk, szerencsére sütött a nap, úgyhogy világbajnok fotók születtek:). Imádom a tóvidéket és újra és újra szembesülök azzal, hogy a fenébe, itt is kihagytunk valamit (a stresai botanikus kertről fogalmam sem volt). Ebből is látszik, hogy Olaszországba nem lehet elégszer visszamenni!
NAPI OLASZ ABC 167. - STRESA - Chilis csütörtök
[…] OlaszAország – ahogy mi láttuk 89. […]