FocacciAország 19.

Belgirate & Hotel La Terrazza

Az carpaccio, te üsző

   Gyorsan repül az idő, a hét nap pillanatokon belül mögénk kerül, bőséges búcsúreggelit csapunk utolsó tengerparti napunkon. Szakítunk Ricardo kétszersültjével és croissant-jával, az oneglia-i piac legfrissebb felhozatalából válogatott finomságokkal terítjük meg asztalunkat a napfényes teraszon és közösen megállapítjuk, igen jó helyen voltunk itt. Dél körül indulunk tovább, alig több, mint két órás út vár ránk, észak felé vesszük az irányt.

    Tavaszi Garda-tavi kirándulásunk sikerén felbuzdulva, utolsó hetünket az észak-olasz tóvidékre szervezzük. Lago d’Iseo, Lago di Como, Lago di Lugano, Lago Maggiore és Lago d’Orta, hogy csak a nagyobbakat említsem. Közel van ide Svájc, egy másik Olaszországot ismerünk meg hamarosan. Piemonte (esetleg Piemont) Olaszország második legnagyobb tartománya, csupán Szicília területe nagyobb egy máltányival, fél Magyarország lakossága zsúfolódik itt össze. Egyike azon néhány régiónak, amelyeknek nincsen tengerpartja, kárpótlásul kapott egy jó adagot az Alpokból, megspékelve a Monte Biancóval. A szomszédok Blancnak hívják, területi hovatartozása erősen kérdéses, mindenki magáénak szereti vallani.

Zöld nadrágos troll őrzi

A harmadikon

    A Maggiore Olaszország második (na, már megint) legnagyobb tava, több mint kétszáz négyzetkilométerének csupán húsz százaléka nyúlik át Svájcba, érdekes lehet áthajózni Locarnóba. A tó nyugati partján fekvő Belgirate városa a harmadik állomásunk, a Hotel La Terrazzában lesz a szállásunk. Az SS33-as út végigsiklik a tóparton, furcsa érzés vízszintesen autókázni, nem ezt szoktuk meg az utóbbi időben. Igazi nyaralóvároskába érkezünk, szállodák az út bal- és éttermek, teraszok az út jobb oldalán, közvetlenül a vízparton. A La Terrazzát is megosztja a főút, míg a hotel belesimul a színes épületek sokaságába, addig a szálloda étterme közvetlenül a város hajóállomása mellett sárgállik a sétányon. Pincéreink még sokszor fognak megrakott tányérokkal keresztültarantellázni (átszambázni olasz verziója) az úttesten a néha meglepően sűrű autóforgalom közepette.

La Terasz

Babaszín

Esti hangulatban

Sokat ülünk itt

Vacsora előtt

Vészjósló színek

És meg is van az eredménye

Esik

Vizisíelni ideális

Hideg nincs

   A hotelt furcsa, oda nem illő norvég troll őrzi, kisebb rokonai fel-feltűnnek az épület különböző pontjain. Nem tudjuk mire vélni őket, de az egész épület felettébb érdekes. Az utcáról belépve egy bárban találjuk magunkat, jobbra a belső étterem, balra a lépcső. Ezen megyünk fel a szobáink felé, átjutunk egy látszólag teljesen értelmetlen társalgón, ami az egész első emeletet elfoglalja. A szobák a második és harmadik emeleten vannak, szinte már térkép szükséges a kacskaringós folyosókon és a fel- s levezető, kisebb-nagyobb lépcsőkön. De nagy a boldogság, mire végre felcuccolunk, erkélyünkről csodás panoráma nyílik a Lago Maggioréra.

Pedig nincs esküvő

    A hotel személyzete feltűnően kedves, nem tudunk olyat kérni, amit ne teljesítenének. A mosoly és egy jó szó náluk alap, köszönjük, itt is jól érezzük magunkat. A La Terrazza étterme maga a tökéletesség. Rövid étlap, semmi túlcicomázott fogás, egy hét alatt gyakorlatilag végigesszük az egészet. Előételek és tészták, tengeri ételek és kiadós steakek, mind-mind igazi ízorgia. Marhasültünket saját magunk sütögetjük az asztalunknál, együtt fényképezzük a közelgő vihart Simonéval, a hotel mindenesével, szurkolunk az ablakunk alatt elsuhanó bicikliversenyzőknek, egyszóval tökéletesen elégedettek vagyunk mindennel. La dolce vita.

Vino bianco della casa

Előétel egy

és kettő

Tintahalleves

Az abszolút favorit, a takonygomba

Isteni lasagne

Kedvenc

Igen, az ott szarvasgomba

Melegszik a lávakő

Hand made

Bármikor jöhet

Panna cotta

Következik: Stresa