Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 88.

FocacciAország 19.

Belgirate & Hotel La Terrazza

img_4033.JPGAz carpaccio, te üsző

   Gyorsan repül az idő, a hét nap pillanatokon belül mögénk kerül, bőséges búcsúreggelit csapunk utolsó tengerparti napunkon. Szakítunk Ricardo kétszersültjével és croissant-jával, az oneglia-i piac legfrissebb felhozatalából válogatott finomságokkal terítjük meg asztalunkat a napfényes teraszon és közösen megállapítjuk, igen jó helyen voltunk itt. Dél körül indulunk tovább, alig több, mint két órás út vár ránk, észak felé vesszük az irányt.

    Tavaszi Garda-tavi kirándulásunk sikerén felbuzdulva, utolsó hetünket az észak-olasz tóvidékre szervezzük. Lago d’Iseo, Lago di Como, Lago di Lugano, Lago Maggiore és Lago d’Orta, hogy csak a nagyobbakat említsem. Közel van ide Svájc, egy másik Olaszországot ismerünk meg hamarosan. Piemonte (esetleg Piemont) Olaszország második legnagyobb tartománya, csupán Szicília területe nagyobb egy máltányival, fél Magyarország lakossága zsúfolódik itt össze. Egyike azon néhány régiónak, amelyeknek nincsen tengerpartja, kárpótlásul kapott egy jó adagot az Alpokból, megspékelve a Monte Biancóval. A szomszédok Blancnak hívják, területi hovatartozása erősen kérdéses, mindenki magáénak szereti vallani.

img_5803.JPGZöld nadrágos troll őrzi

img_4603_1.JPGA harmadikon

    A Maggiore Olaszország második (na, már megint) legnagyobb tava, több mint kétszáz négyzetkilométerének csupán húsz százaléka nyúlik át Svájcba, érdekes lehet áthajózni Locarnóba. A tó nyugati partján fekvő Belgirate városa a harmadik állomásunk, a Hotel La Terrazzában lesz a szállásunk. Az SS33-as út végigsiklik a tóparton, furcsa érzés vízszintesen autókázni, nem ezt szoktuk meg az utóbbi időben. Igazi nyaralóvároskába érkezünk, szállodák az út bal- és éttermek, teraszok az út jobb oldalán, közvetlenül a vízparton. A La Terrazzát is megosztja a főút, míg a hotel belesimul a színes épületek sokaságába, addig a szálloda étterme közvetlenül a város hajóállomása mellett sárgállik a sétányon. Pincéreink még sokszor fognak megrakott tányérokkal keresztültarantellázni (átszambázni olasz verziója) az úttesten a néha meglepően sűrű autóforgalom közepette.

img_4605_1.JPGLa Terasz

img_4610.JPGBabaszín

img_5819.JPGEsti hangulatban

img_3952.JPGSokat ülünk itt

img_3951_1.JPGVacsora előtt

img_3989.JPGVészjósló színek

img_4007.JPGÉs meg is van az eredménye

img_4012.JPGEsik

img_4060.JPGVizisíelni ideális

img_4011.JPGHideg nincs

   A hotelt furcsa, oda nem illő norvég troll őrzi, kisebb rokonai fel-feltűnnek az épület különböző pontjain. Nem tudjuk mire vélni őket, de az egész épület felettébb érdekes. Az utcáról belépve egy bárban találjuk magunkat, jobbra a belső étterem, balra a lépcső. Ezen megyünk fel a szobáink felé, átjutunk egy látszólag teljesen értelmetlen társalgón, ami az egész első emeletet elfoglalja. A szobák a második és harmadik emeleten vannak, szinte már térkép szükséges a kacskaringós folyosókon és a fel- s levezető, kisebb-nagyobb lépcsőkön. De nagy a boldogság, mire végre felcuccolunk, erkélyünkről csodás panoráma nyílik a Lago Maggioréra.

img_4018_1.JPGPedig nincs esküvő

    A hotel személyzete feltűnően kedves, nem tudunk olyat kérni, amit ne teljesítenének. A mosoly és egy jó szó náluk alap, köszönjük, itt is jól érezzük magunkat. A La Terrazza étterme maga a tökéletesség. Rövid étlap, semmi túlcicomázott fogás, egy hét alatt gyakorlatilag végigesszük az egészet. Előételek és tészták, tengeri ételek és kiadós steakek, mind-mind igazi ízorgia. Marhasültünket saját magunk sütögetjük az asztalunknál, együtt fényképezzük a közelgő vihart Simonéval, a hotel mindenesével, szurkolunk az ablakunk alatt elsuhanó bicikliversenyzőknek, egyszóval tökéletesen elégedettek vagyunk mindennel. La dolce vita.

img_4024.JPGVino bianco della casa

img_3969.JPGElőétel egy

img_3972.JPGés kettő

img_6135.JPGTintahalleves

img_5808.JPGAz abszolút favorit, a takonygomba

img_3983.JPGIsteni lasagne

img_3977.JPGKedvenc

img_4037_1.JPGIgen, az ott szarvasgomba

img_5804.JPGMelegszik a lávakő

img_5817.JPGHand made

img_6138.JPGBármikor jöhet

img_4045.JPGPanna cotta

 

Következik: Stresa

 

6 comments
  1. Hu_manus

    Egy hetet töltöttem el tavaly szeptemberben Isprában a Maggiore tó mellett. A tájról, a tóról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a föld egyik legszebb helye, de…De a helyiek idegen gyűlölete miatt hatalmas csalódás volt. A helyi szervező szerint egyrészt a válság, másrészt a ki nem fizetett nyugdíjak miatt kvázi éhséglázadás volt pár hónappal előtte (amit az olasz TV elbagatellizált). A helyiek csak olaszul voltak hajlandók megszólalni, az angolt, a németet “nem értették”. Harmadik olasz utam volt, félő az utolsó.
    Még annyit tennék hozzá, sok helyen piszkos, gazos a környezet, ami a vidéki Olaszországra korábban nem volt jellemző.

  2. yolee21

    @Hu_manus: Szerencsére mi semmi ilyet nem tapasztaltunk. Az idegengyűlölet pedig a legutolsó szó, ami Olaszországról az eszembe (nem) jut 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil