Top 15

OlaszAország 15 legszebb – kevésbé felkapott – városa 

  Az előző listához képest kicsit nehezebb a dolgom. Vagy könnyebb, ki tudja. Nehezebb talán, mert lényegesen több olyan települése van Olaszországnak, amelyek nem kimondottan turistacélpontok, vagy ha azok is, akkor sem olyan mértékben, mint az előző tizenöt város esetében. Ráadásul egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan olasz városban jártunk, amire talán egy picit húztuk a szánkat (szegény Empoli). Szóval van miből meríteni, nem könnyű a választás. De talán könnyebb is a dolgom, hisz nincsenek „elvárások”, szabadon csaponghatok ebben a csodálatos országban.

  Szóval ismét egy szubjektív lista következik, íme, a tizenöt olyan kedvenc olasz városom, amit a legtöbb útikönyv csak említés szintjén érint.

Tizenötödik: 

Spoleto

   Umbria maga a csoda. Itt nincsenek olyan klasszikusan híres nagyvárosok, mint a szomszéd Toszkánában Firenze, Siena vagy Pisa. A fővárosa, Perugia sem tartozik a legszebb helyek közé – mindenesetre egy látogatást azért megér – , de rengeteg gyönyörű kisebb-nagyobb városkába botolhatunk utunk során, ezen a linken találni néhány keresetlen mondatot, amit Umbriáról korábban már megfogalmaztam. Nem csoda, hogy ebben a toplistámban négy e tartományban található város is helyet kapott. Spoleto mindjárt az első – itt bővebb információk találhatóak róla (karöltve a tizennegyedik helyezettel) -, nem véletlenül került fel a rangsorba. Az első olyan igazán umbriai város, amit szerencsénk volt felkeresni. Örök emlék marad a Rocca és az átkelés a Ponte delle Tornin.

Tizennegyedik: 

Castiglione del Lago

  Ha már az előbb Spoleto esetében megosztott linken említésre került, akkor jöjjön rögtön most a sorban Castiglione del Lago, a Trasimeno-tó főnöke, ez a csodás városka, ahol szinte minden sajtból, szalámiból és szarvasgombából van. Itt isszuk első umbriai kávénkat, esszük első helyi ebédünket, bámészkodunk utcáin, fürdünk tavának hűs habjaiban. Ideális pihenőhely, nyugodt és csendes az óváros, csupán piacnapokon nyüzsög és zsong itt minden.

Tizenharmadik: 

Dolceacqua

   Mint ahogy itt is írtam, már a csak a neve miatt is fel kell kerülnie a listámra. De nem csak a hangzása gyönyörű, Dolceacqua önmagában is kivívja a helyét e rangsorban. Sikátorok, templomok, kastély és mesebeli híd, mindez tökéletes „középkori” állapotban. A környező táj, a Nervia-völgy pedig lágyan megágyaz e csöppnyi csodának, nem lehet nem szeretni.

Tizenkettedik: 

Caltagirone

   Kerámiaváros. Örökre így marad meg emlékezetünkben a két részből álló közép-szicíliai Caltagirone. Ennyi színes csempét és kerámiát sehol a világon nem látni, mint itt, tényleg minden abból készült. Bizonyítékként érdemes ide kattintani, nem vicceltem. Civita di Bagnoregio gyaloghídja mellett a város kerámia lépcsősora az egyik legizzasztóbb próba, ami turistát érheti Olaszországban. No azért Amalfi meredek hegyoldaláról sem szabad megfeledkezni.

Tizenegyedik: 

Monteriggioni

  Ilyen apró városka talán nincs is még egy Olaszországban. Mindössze egy tér és két pici utcácska, az egész körbevéve tökéletes állapotban fennmaradt városfallal. Nincs külső városrész, nincs ipari zóna. A Piazza Rómán néhány kávézó és egy étterem – isteni itt a ribollita -, odébb néhány borüzlet. Ennyit tud Monteriggioni, de nem is kell több. Falatnyi ékszerdoboz, senki ki ne hagyja, ha arra jár.

Tizedik: 

Bellagio

   FoccaciAország-beli kalandozásaink szavakba öntésének során még nem jutottam el Bellagio-ig, de ami késik, nem múlik. A Comói-tó „lába között” található városba nem egyszerű eljutni, tóparton vezet végig az egysávos út, Amalfi érzés kerít néha hatalmába. De érdemes felvenni az olasz sofőrök tempóját, a kisváros rengeteg csodát tartogat számunkra. Ha szerencsénk van, nem piacnapon érkezünk, ekkor ugyanis szinte lehetetlen a parkolás, rutinos csapatmunka kell hozzá. Kikötő és magasan álló dóm a város két végpontja, köztünk meredek lépcsős utcácskák, kávézók és fagyizók minden sarkon, itt még Ferrarit is lehet kölcsönözni. 

Kilencedik: 

Cefalu

   Ilyen látványa a strandról nézve egyetlen olasz városnak sincsen, mint Cefalunak. Szícília északi partjának meghatározó pontja e város, ha nem is könnyű autóval beszuszakolni magunkat belvárosába, a lungomare mindenképpen megér egy pihenőt. A strand apró kavicsainak kellemetlenségéért bőven kárpótol az a leírhatatlan vizuális látvány, amit egyetlen fényképezőgép optikája sem képes visszaadni. Kezdetleges próbálkozásaim itt megtekinthetőek.

Nyolcadik: 

Limone sul Garda

 Tavaszi Garda-tavi kirándulásunknak kétségtelenül fénypontja Limone, életemben nem láttam még gyümölcsöktől roskadozó narancsfát hóval fedett hegytető előtt. De nem csak emiatt meseszép a város, apró utcácskái – autóval nem érdemes bepróbálkozni -, hangulatos kikötője, piciny kávézói, mind-mind mesebeliek, nem is tudom már milyen jelzőkkel illettem korábban itt.

Hetedik: 

Ravello

   Nem csak Nicolas Cage miatt marad örök emlék ez a falatnyi campania-i városka. Azt a leírhatatlan színorgiát, amit a Villa Rufolo kertjében tapasztalunk, egy életre megjegyezzük. Már a főtér és a székesegyház is tartogat nézni- és csodálnivalót, de a villa virágkölteményei és a Salernói-öböl mesebeli panorámája elvarázsol, rabul ejt, és nem enged. Itt minden kék és piros és zöld és sárga és lila és, és, és…

Hatodik: 

Civita de Bagnoregio

    Hát akkor most vagyok bajban. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol lehet, fel kell adnom az egészet. Civita di Bagnoregiot nem lehet leírni, lehetetlen elmesélni, egyszerűen ezt a város látni kell. Látni kell, egészen addig, amíg még lehet. Ugyanis a város évről évre egyre jobban fogy, tűnik el a föld színéről. Embert próbáló túrán veszünk részt, gyaloghídon jutunk be a „la cittá che muore”-ba, vagyis a haldokló városba. Az olaszok hívják így a települést, ugyanis a kétezer-ötszáz évvel ezelőtt alapított etruszk város mára már igencsak veszített a méreteiből. A vulkanikus szikla évről-évre porlad és időnként méretes darabok zuhannak belőle alá a mélybe, magával ragadva olykor egy-egy házat, vagy akár egy egész utcát. Ez ellen próbál meg most valamit tenni az olasz állam és gyakorlatilag az egész világ. Civita di Bagnoregio felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb helyének listájára. A tervek szerint vasrudakkal és cölöpökkel, valamint hatalmas vaspántokkal szeretnék elejét venni a természet rombolásának, félek tőle, kevés sikerrel. A városkapu mögött rögtön egy téren vagyunk, megdöbbentő látvány itt egy többszintes ház. Vagyis csak a homlokzata. Az ablakain bentről kifelé szűrődik át a napfény. Illetve nincs olyan, hogy bentről, a külső fal kivételével ez a ház leszakadt a semmibe, ráadásul nem is lehetett olyan régen. Az egykor oly virágzó kisváros mára kísérteties hangulatot áraszt. Valamikor gazdag kereskedelmi útvonal vezetett itt, aztán 1695-ben egy pusztító erejű földrengés komoly károkat okozott, tönkretette az utakat, lerombolt rengeteg házat, és leszakította a város nagy részét. Rengetegen elköltöztek ekkor és ez a folyamat azóta is zajlik, mivel a sziklafal omlása szinte mindennapos dolog itt.

Ötödik: 

Spello

„Virágos kert az élet, ha ez a falu ébred, a kósza szél neked mesél.”

   Vissza Umbriába. Egy dolog marad meg igazán az emberben, ha végigsétál a szűk utcáin (feltéve, ha nincs tél, bár talán még akkor is ): Virágváros. Ennyi különböző fajtájú és színű virágot, mint amit itt találni, talán még a legnagyobb növénykereskedésekben sem lehet.  Kapualjakban, udvarokon, ablakokban és tényleg mindenhol virág virág hátán. Nem irigyeljük azt, akinek locsolgatni kell őket. De azt hiszem ezt itt már mintha egyszer megírtam volna.

Negyedik: 

Fiesole

   Csak sikerült egy „mini Firenzét” is becsempésznem a listára. Fiesole közvetlenül álmaim városa felett fekszik, magasan egy dombtetőn, pompás panorámát biztosítva innen egész Firenzére. Nappal is csodás, de igazán éjszaka éri meg lepillantani innen. Feledhetetlen. Akárcsak az ide vezető autóút, helyenként át kell terveztetni a gps-t, képtelenség bevenni néhány kanyarját. Piazza Mino de Fiesole a főtér neve, gyakorlatilag ide összpontosul minden látnivaló. Katedrális, apró templom, piac és pizzériák – óvatosan válasszunk. Római kori színház és fürdő is vár itt minket, hosszú a történelme Fiesolénak. Érdekesség futballszurkolók számára: érdemes Fiorentina mérkőzéseket nézni, az Artemio Franchi északi kanyarja felett rendszeresen feltűnik Fiesole sziluettje.

Harmadik: 

Orvieto

   Umbriai kirándulásunk utolsó napján kerestük fel Orvietót, és mondhatom tökéletes lezárása volt a csodálatos nyaralásnak.Korábbi írásom erről itt elérhető. A tufahegyre épült különleges város tartogat néhány igen emlékezetes meglepetést a vándornak. Forróság fent, kellemes hűvös a föld alatt, békés csend a döbbenetesen szép dómban és nyüzsgő tömeg a piacon. Főtere Umbriában a legcsodálatosabb, de bátran felveszi a versenyt Olaszország többi „piazzaduomójával”.

Második: 

Noto

   Barokk csoda Szicíliában. Újjáépített város, tökéletes színek, forró hangulat. Egyszerre érezzük magunkat egy olasz-amerikai maffiafilmben és a tökéletes dolce vita hazájában. A Corso Vittorio Emanuelle lenyűgöz, az omladozó épületek, a monumentális dóm és szemben vele a legalább annyira jelentős városháza uralja a teret. Igazi déli esküvőbe csöppenünk, a hangulat magával ragad. Sebastiano citromos tálja évek óta jól szolgál minket. Újraolvasom én is a korábbi írásomat itt.

Első: 

Portofino

   Nagyon friss még az élmény, az idei nyár egyik csúcspontját Portofino jelentette számunkra. No, nem csupán ezért került a képzeletbeli listám első helyére, abszolút megérdemli mindezt. Nem is tudnék önismétlés nélkül különbeket írni a Ligur-tenger csodahelyéről, mint amiket itt összehordtam korábban. Nagyon-nagyon sajnálnám, ha ezt az ékszerdobozt nem láthattam volna. Számomra Portofino magasan a legszebb kevésbé felkapott olasz város, olyan, mint Firenze, senki ne kössön belém.

   Most, hogy gyors rangsorba vettem az imádott városaimat tudatosul bennem, hogy mennyi mindent kihagytam. Helye lenne itt még Gubbiónak, Volterrának és Pienzának, és a kisebbek közül Orta San Giuglianónak, Verbaniának, Cervónak és a Ponte della Diavolának, a szicíliai Siracusának és Ennának, no meg Marsalának és Ericének, valamint Vicenzának és Padovának és akkor még a Róma környéki településekről, Rocca di Papáról, Grottaferratáról vagy Castel Gandolfóról nem is beszéltem. Jöhet egy top 100–as lista?