Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 75.

FocacciAország 7.

Cinque Terre 4.

Riomaggiore

IMG_9335_1.JPGKirívóan piros

   Érkezhetnénk a Via dell’Amorén is, de egyrészt le van zárva a Manarolából induló ösvény, másrészt a vonat fel- és leszállással együtt is két perc alatt átrepít a Cinque Terre legdélebbi városába. A manarolaihoz hasonló, ám annál egy kissé színesebb alagúton érjük el vasút által kettéosztott Riomaggiorét. A város tengerparti csücske szűk aluljárón át közelíthető meg, ha a kikötőbe vágyunk mindenképpen át kell szuszakolni rajta magunkat. Az ódon halászfalu hangulat azonnal arcon csap bennünket. Halászbárkák és apró csónakok pihennek vízen és útfélen, a már megszokott színekben pompázó házak, színes spaletták és ajtók, virágok, illatok, hangok. Megunhatatlan.

IMG_9309.JPGParkoló

IMG_9318.JPGLungomare

IMG_9317.JPGVége a műszaknak

IMG_9340.JPGSzínek

IMG_9320.JPGKikötő

IMG_9326.JPGVia dell’Amore

IMG_9331.JPGAloe Vera

IMG_9334.JPGStrandolni itt sem egyszerű

IMG_9323.JPG127

IMG_9339.JPGSpalettában csak a zöld

  Lassan közeleg a naplemente, ebből két dolog következik. A színek sokkal mélyebbek és látványosabbak lesznek pillanatokon belül, illetve kezdünk éhesek lenni. Fárasztó nap van mögöttünk, ideje beülni valahova. Közvetlenül a kikötő felett találunk egy éttermet, La Lanterna, parádés a kilátás innen a tengerre. Piciny terasz lesz az otthonunk erre az órára, landol a ház bora is hamarosan az asztalunkon. Tészta nap van ma, döntünk az étlap tanulmányozása után, bár frissen fogott tengeri csodákból is gazdag a kínálat. Paradicsomos ragus gnocchi és vargányás linguine a választás, csupán én lógok ki egy csöppnyit a sorból a rizottómmal, ami szintén vargányával, vagyis porcinivel készül. Ha azt mondom, hogy telitalálat mindegyik, nem túlzok vele. Pontosan erre van most szükségünk.

IMG_9350.JPGTerasz panoráma

IMG_9348.JPGFröccs

IMG_93471.jpgKinézte

IMG_9351_1.JPGLinguine

IMG_9354.JPGGnocchi

IMG_9352.JPGRisotto

  Visszakecmergünk Riomaggiore másik oldalára, a felsővárosba. A főutca – Via Colombo – meredek kaptató felfelé, még így nap végére megdolgoztatjuk a lábainkat. Frissen sütött tenger gyümölcseit kínáló üzletek mellett sétálunk el, nem is tudunk ellenállni a kísértésnek. Jól esik a vacsora után elnassolgatni egy papírtölcsérnyi tintahalkarikát, a minőség vetekszik bármelyik étterem színvonalával.

IMG_9368.JPGKolumbusz utca

IMG_9365.JPGPékség

IMG_9370.JPGSehol egy perbé

IMG_9372.JPGNem olcsó

IMG_9369_1.JPGÚjabb süsünéni

IMG_9374.JPGFast food

  Fáradtan, de nem meggyötörve ballagunk a vasútállomásra. Hosszú volt ez a nap, talán nem is kellett volna négyet bebarangolni az ötföldből, de nem bánjuk meg. Cinque Terre szó szerint maga a csoda, gyakorlatilag elmesélhetetlen, fényképeken be nem mutatható. Látni kell és érezni, megtapasztalni és beleszagolni a levegőjébe, csak ámulni a rengeteg vizuális élményen, amit szürkeséghez szokott agyunk szinte befogadni képtelen.

IMG_9375.JPGEl fog nyelni

Következik: Oneglia-Imperia

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil