MODENA ÉS MARANELLO - PÁRMAI BOLOGNAI 5.

OlaszAország – ahogy mi láttuk 101.

Tipico di Modena

Az óváros szélén parkolunk, kis utcán haldunk Modena szíve felé. A via Stella egyik sarkán jelentéktelen külsejű, rózsaszín épület. Pont ugyanolyan, mint a többi ház ezen a környéken. Az emeleten becsukott spaletták, az utcafronton szinte észrevehetetlen ajtó. Csupán egy tábla jelzi, hol is járunk. Az Osteria Francescana Emilia-Romagna egyetlen három Michelin csillagos étterme, Olaszországban összesen még hét hasonlóan magas értékelésűt találhatunk. Kettőből harminckilenccel, egycsillagosból pedig kettőszáznyolcvanöttel(!) büszkélkedhet Itália, hát van hova fejlődnünk. Most kivételesen kihagyjuk a Francescánát, pedig mosolyogva invitálnak befelé minket. Inkább bevetjük magunkat a forró katlanba.

Csillag és Rózsa sarok

Ennél közelebb még nem kerültünk három Michelin csillagos étteremhez

Ennyi csak

A Corso Canalciaro árkádjai alatt megbújva próbálunk eljutni a város közepébe, a Piazza Grandéra. Talán ma van a legmelegebb, eddig sem volt egyszerű túlélni a forróságot, de ma különösen nehezünkre esik a mozgás. Nem is találkozunk épeszű emberrel az utcákon. Hatalmas román stílusú dóm bukkan fel előttünk, a Duomo de Modena, anyakönyvezett nevét meg sem próbáljuk megtanulni: Cattedrale Metropolitana di Santa Maria Assunta in Cielo e San Geminiano. Mellette áll a nyolcvanhat méter magas harangtorony, a Torre della Ghirlandina. Csábítóan nyitva áll az ajtaja, de nincs az a csodálatos panoráma, amiért fellépcsőznénk ebben a melegben. Inkább irány a templom hűvöse, mint mindig, most is megnyugvást, de főleg enyhülést hoz számunkra.

Corso Canalciaro

Piazza Grande

Cattedrale Metropolitana di Santa Maria Assunta in Cielo e San Geminiano

Oldalról

Torre della Ghirlandina

Kizárt hogy felmenjünk

Fények

Enyhülés

A természet rendje

Elsétálunk egy aprócska térig, piciny kávézót találunk, az Art Caffé teraszán vonulunk árnyékba. Jeges vödörben érkezik egy üveg Erbaluce, Piemont egyik jellegzetes szőlőjéből készült bora. Hűsít és ellazít, pont erre van most szükségünk. És ha már Modena, két dolog juthat azonnal eszünkbe. A balzsamecet és az olasz sportkocsik. Hosszas tanakodás után úgy döntünk, előbbi beszerzésére van némi esélyünk, ezért a kávézó tulaját a legjobb balzsamecet boltról kérdezem. Eszemben sincs megkérdezni, hol kaphatunk legközelebb egy Ferrarit vagy Maseratit, esetleg egy Lamborghinit. Mert mindhárom klasszikus itt készül, akárcsak a kevésbé ismert Pagani Zonda is. Szóval maradjunk a földön és irány egy ecetbolt. Aztán kiderül, egy kisebb(?) vagyont ott is simán el lehetne költeni.

Barátunk az árkádsor

Buffon

Sehol egy lélek

Oázis

Art Caffé

15,5 pontos

Két címet kapunk, egyik messzebb van, mint a másik. Átszeljük a várost, a Piazza Románál lévőt persze zárva találjuk, sziesztaidőben nem sok az esélyünk. Szerencsénkre a téren rengeteg a szökőkút, a Palazzo Ducale előtt perceket töltünk el pancsolással. Megkerüljük a palotát, sokkal nagyobb, mint ahogy elsőre felmérjük, az Esték egykori rezidenciája 1757 óta ad otthont a katonai iskolának, az Accademia militare di Modenának.

Itt hatalmas a nyüzsgés

Oldaltemplom

Sziesztaidő

Őket nem vesszük meg

Palazzo Ducale

Ugyanaz hűsítve

Életmentő

Nem szállunk ki alóla

Piazza Roma

A kettesszámú balzsamecet boltot a Corso Vittorio Emanuelle II-n találjuk, és amikor belépünk az aprócska üzletbe, úgy érezzük, soha nem akarunk innen kimenni. Légkondik dolgoznak bent szolidan, legalább húsz fokkal csökkentik a kinti forróságot. Fehér kesztyűs eladónk magyaráz lelkesen a balzsamecetek titkáról, kezdi a legdrágább negyvennyolc évig érlelt csodák bemutatásával, áttérünk nemsokára a huszonnégy évesekre, majd megállapodunk egy tizenkét éves adásvételéről. Így is mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, az eredeti modenai balzsamecet minden cseppje kincs. A trebbiano szőlőt a lehető legkésőbb szüretelik, minél magasabb legyen a cukortartalma. A sűrűre forralt mustot fahordókban érlelik legalább tizenkét évig, ez idő alatt egyre kisebb hordókba töltik át. A végeredmény egy decis üvegcsékbe kerül. Talán a Mona Lisát sem őrzik annyira, mint ebben a boltban egy száz éves fiolát, szinte rá sem merünk nézni.

Enoteca Ducale

Nyitva

Modenát elhagyva, dél felé indulunk, Maranellót azért nem hagynánk ki, ha már erre járunk. A „Ferrariváros” nem hazudtolja meg önmagát, szinte mindenhol vörös sportkocsikat látunk.

41 fok árnyékban