Láthatatlan maffia 7.

Vezúv

A gyilkos és az áldozat

   A napi program tartalmaz egy könnyed ebédet is borkóstolóval a Vezúv oldalában, egy borászatban. Halkan valljuk be, jobban várjuk, mint az ókori romváros megismerését. Erzsi megy előttünk, egyik kezében telefon, másikkal magyaráz, néha még papírokat is válogat, de akkor mivel vezet? Mondom, tipikus olasz, 13 éve él Olaszországban, meséli, hogy nem egyszerű idegenként ott az élet, muszáj beilleszkedni, felvenni a ritmust. Látszólag nem esik nehezére.

Cantina del Vesuvio

   A borászat Torre del Grecoban van, szőlőtőkék mellett, olajfák kellemes árnyékában vár már az asztalunk, rajta ínycsiklandozó finomságokkal. Az előétel többféle crostini, van itt sima olívaolajos, aztán paradicsomos, meg szalámis, de a legfinomabb a fokhagymás babos. És hát a borok is jól esnek, szakavatott kezek sürögnek az asztalunk körül, egyik pohár bor után jön a másik, sorban megyünk a könnyed fehértől a nyári rozén át a testesebb vörösökig. Közben jön egy nagy adag spagetti friss bazsalikommal és paradicsommal, olyan jól lakunk, hogy elképzelni sem tudjuk hogy lesz ebből Vezúv mászás. Később előkerül Maurizio is, a tulaj, büszkén mutogatja ősei fényképét, mesél a régmúltról, beszél a borról, majd megmutatja a palackozó üzemét is. Hát igen, az ember valahogy így képzel el egy hagyományos családi vállalkozást. Búcsúzóul veszünk pár üveg Krisztus könnyét.

Crostini misti

Kedvenc babosunk

Maurizio és az ősök

A főnök felügyel

Krisztus könnyei

   Nem sok kedvünk van felállni az asztaltól, de hát vár ránk a Vezúv meghódítása. Kocsival a legfelsőbb parkolóig megyünk, innen már csak gyalogút vezet a csúcsra. Teli hassal, nyári forróságban 800 méteres séta felfelé a poros vulkáni kőzeten. Nem mondom, hogy életem legkönnyebb gyaloglása következik, rendesen megizzaszt a tűzhányó, ám azonnali kárpótlást nyújt a gyönyörű kilátás végig a Nápolyi-öbölre, a városra és gyakorlatilag az egész Sorrentói-félszigetre. 1281 méter magasról látunk rá a nyüzsgő nagyvárosra, látjuk a legutóbbi, 1944-es kitörés nyomait, a hosszú lávafolyamot és nem értjük a nápolyi emberek nyugalmát, ha arra gondolunk, hogy bármelyik percben kitörhet ismét és azonnal romba dönthet falvakat, városokat. De hát nem ez az egyetlen, ami számunkra furcsa az itt élő emberek gondolkodásában.

Arra van

Oda fel? Soha.

Az első lépések

Mögöttünk Nápoly

Erzsi türelmes

Ők is jönnek

Lávafolyam

Nápoly egészben

És a kikötő

   A tűzhányó krátere félelmetesen nagy, másfél kilométer és kétszáz méteres mélységben van a dugó, ami a múlt század közepe óta megakadályozza a Vezúv addigi folyamatos füstölését. Elpusztítunk több liter vizet a csúcson, majd meghallgatunk egy geológust, hogy miért is nem fúrják meg a tűzhányó oldalát, csökkentve a belül egyre csak növekvő nyomást, majd lefele indulunk, közben cipőnket siratjuk, lehet, hogy most látjuk egymást utoljára.

 Kráter

Holdbéli táj

Azért van itt élet

Nem kéne beesni

Dugó

Ő már lefelé megy

Vendég az Etnáról