Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 30.

Láthatatlan maffia 7.

 

Vezúv

IMG_7764.JPGA gyilkos és az áldozat

   A napi program tartalmaz egy könnyed ebédet is borkóstolóval a Vezúv oldalában, egy borászatban. Halkan valljuk be, jobban várjuk, mint az ókori romváros megismerését. Erzsi megy előttünk, egyik kezében telefon, másikkal magyaráz, néha még papírokat is válogat, de akkor mivel vezet? Mondom, tipikus olasz, 13 éve él Olaszországban, meséli, hogy nem egyszerű idegenként ott az élet, muszáj beilleszkedni, felvenni a ritmust. Látszólag nem esik nehezére.

IMG_7819.JPGCantina del Vesuvio

   A borászat Torre del Grecoban van, szőlőtőkék mellett, olajfák kellemes árnyékában vár már az asztalunk, rajta ínycsiklandozó finomságokkal. Az előétel többféle crostini, van itt sima olívaolajos, aztán paradicsomos, meg szalámis, de a legfinomabb a fokhagymás babos. És hát a borok is jól esnek, szakavatott kezek sürögnek az asztalunk körül, egyik pohár bor után jön a másik, sorban megyünk a könnyed fehértől a nyári rozén át a testesebb vörösökig. Közben jön egy nagy adag spagetti friss bazsalikommal és paradicsommal, olyan jól lakunk, hogy elképzelni sem tudjuk hogy lesz ebből Vezúv mászás. Később előkerül Maurizio is, a tulaj, büszkén mutogatja ősei fényképét, mesél a régmúltról, beszél a borról, majd megmutatja a palackozó üzemét is. Hát igen, az ember valahogy így képzel el egy hagyományos családi vállalkozást. Búcsúzóul veszünk pár üveg Krisztus könnyét.

IMG_7796.JPGCrostini misti

IMG_7797.JPGKedvenc babosunk

IMG_7800.JPGMaurizio és az ősök

IMG_7811.JPGA főnök felügyel

IMG_7812.JPGKrisztus könnyei

   Nem sok kedvünk van felállni az asztaltól, de hát vár ránk a Vezúv meghódítása. Kocsival a legfelsőbb parkolóig megyünk, innen már csak gyalogút vezet a csúcsra. Teli hassal, nyári forróságban 800 méteres séta felfelé a poros vulkáni kőzeten. Nem mondom, hogy életem legkönnyebb gyaloglása következik, rendesen megizzaszt a tűzhányó, ám azonnali kárpótlást nyújt a gyönyörű kilátás végig a Nápolyi-öbölre, a városra és gyakorlatilag az egész Sorrentói-félszigetre. 1281 méter magasról látunk rá a nyüzsgő nagyvárosra, látjuk a legutóbbi, 1944-es kitörés nyomait, a hosszú lávafolyamot és nem értjük a nápolyi emberek nyugalmát, ha arra gondolunk, hogy bármelyik percben kitörhet ismét és azonnal romba dönthet falvakat, városokat. De hát nem ez az egyetlen, ami számunkra furcsa az itt élő emberek gondolkodásában.

IMG_7827.JPGArra van

IMG_7828.JPGOda fel? Soha.

IMG_7841.JPGAz első lépések

IMG_7835.JPGMögöttünk Nápoly

IMG_7867.JPGErzsi türelmes

IMG_7861.JPGŐk is jönnek

IMG_7833.JPGLávafolyam

IMG_78921.jpgNápoly egészben

IMG_7863.JPGÉs a kikötő

   A tűzhányó krátere félelmetesen nagy, másfél kilométer és kétszáz méteres mélységben van a dugó, ami a múlt század közepe óta megakadályozza a Vezúv addigi folyamatos füstölését. Elpusztítunk több liter vizet a csúcson, majd meghallgatunk egy geológust, hogy miért is nem fúrják meg a tűzhányó oldalát, csökkentve a belül egyre csak növekvő nyomást, majd lefele indulunk, közben cipőnket siratjuk, lehet, hogy most látjuk egymást utoljára.

 IMG_7859.JPGKráter

IMG_7871.JPGHoldbéli táj

IMG_7928.JPGAzért van itt élet

IMG_7878.JPGNem kéne beesni

IMG_78821.jpgDugó

IMG_7938.JPGŐ már lefelé megy

IMG_7951.JPGVendég az Etnáról

 

One comment
Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil