Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Úri huncutságok 6.
Szeretem Cserna-Szabó András írásait. Étterem és ételkritikái alapján pontosan érzem az ízeket a számban (pl.: Körömpörkölt bruschetta és pinahús – Gusto X.10.), ha útleírásokkal egybekötött gasztronómiai kalandozásokról ír (pl.: Vergilius halott, de a lakomának nincs vége – Pugliai ízbarangolás – Gusto XII.10.) akkor pedig a helyszínre képzelem magam.
Kötetei sem mindennapiak. 2004-es Levin körút című ún. hasnovellái, vagy a négy évvel későbbi Puszibolt is a „újra leveendő” kategóriába tartozik, vagyis a polcról folyamatosan kerül vissza a kezembe. Macskajajos jótanácsait tartalmazó gyűjteménye (Jaj a legyőzöttnek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan – 2007) pedig egyenesen alapmű, nem egyszerre kiolvasni, folyamatosan forgatni kell ám.
Cserna-Szabó András (forrás)
Legújabb regénye a Szíved helyén épül már a Halálcsillag, pedig szerintem eddigi legjobb műve. Pontosan annyira beteg, amennyire én is az vagyok, folyamatos hasonlóságokat vélek felfedezni magammal olvasása közben. Ismételten meg kell állapítanom, Cserna-Szabó nem normális. A szó jó értelmében, amit ő tud, nem tudja más, talán leginkább Grecsó Krisztián stílusa áll hozzá a legközelebb. Már a címe is megfog, aztán persze a regényből kiderül mire is utal. Na de micsoda kaotikus írás ez, közben meg mégis teljesen letisztult és pontosan követhető, mindez nem ellentmondás. Folyamatosan Bulgakov klasszikusa, A Mester és Margarita motoszkál az agyamban, nem véletlenül, a könyv vége felé a szerző is megemlíti az orosz kollégát.
Micsoda fantázia szüleménye ez a mű, ahol együtt szerepel a főhős Emlék Bundás (már e névválasztás is frappáns), aki folyamatosan Motörhead-et és Slayert hallgat, miközben gondolatban főzi három napon keresztül konfitált kacsáját, Zafírral gyerekkori legjobb barátjával, aki hamarosan Zafírává, vagyis Dudu bohóccá változik. A történet részesei a „Mocskos Tizenegyek Bandája”, a vadnyugati cowboyregény hősök, az örökéletű Lolával, kinek szájmunkája messzeföldön híres és itt van még Kázmér a gumikacsa valamint felbukkan még Mátyus úr is, aki egy létra tetejéről osztja az észt, no meg a borszakértő Mókus és Béla úr, aki Anettkát váltja az Éden, majdnem kávézó pultja mögött. Szóval rendesen beteg társaság gyűlik itt össze és akkor még rengeteg karaktert meg sem említettem.
És aki eddig nem tudta volna, most az is megtanulhatja: Géczi, Novák, Mátrai, Horváth, Juhász, Orosz, Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
No de mikor Emlék gondolatban boeuf bourguignont főz a meztelen Sophie Marceau-val, miközben az Iron Maiden ’92-es Fear of the Dark-ját hallgatja, hát az küldött teljesen padlóra. Ezt a könyvet nekem kellett volna megírnom.
Burgundi marharagu, nem csak gondolati szinten
Szakácsnő
