Verona è qui, Verona bella 4.

Asolo

Nehéz a dolgunk, ha magyar nyelvű információkat szeretnénk begyűjteni Asolóról. Hacsak nem túrabakancsot tervezünk vásárolni, akkor minimális (értsd gyakorlatilag nulla) találatot kapunk az internetes keresőkben, nyomtatott formában is csupán egyetlen bekezdést találtam róla. De külföldi oldalakkal sem megyünk sokra. Egy szó, mint száz, Asolo turista szempontból eddig még szinte érintetlen terület.

Éhes lettem

Riese Pio X. Ez nem egy harmadosztályú totóeredmény, hanem X.Piusz pápa szülővárosa (Riese), ahol a város vezetői a szent tiszteletére 1952-ben módosították településük nevét Riese Pio X-re. Ráadásul 1914-ben, tehát száz éve hunyt el Rómában, úgyhogy a város és környéke hemzseg e kerek évforduló alkalmára nyomtatott plakátokban és kiadványokban. Utunk Asolo felé pont Giuseppe Melchiorre Sarto, a későbbi X.Piusz szülőháza előtt vezet el, alacsony kis épület a városka főterén.

Centenario della morte di san Pio X – immár Asolóban

Asolo – az egyetlen könyvben fellelt információ szerint – hullámzó dombok között megbúvó igazi középkori gyöngyszem. Nos, e hullámzó dombvonulat magyar szemmel nézve méretes középhegységnek felel meg, a Dolomitok déli lábánál vagyunk, itt ér véget az Alpok. Moha bá’ ismét egy kis izgalmat visz az életünkbe, nem jó nekünk a klasszikus főút, szeretünk több kilométert autókázni egysávos, de mégis kétirányú meredek hegyi utakon.

Kerülőút

A parkoló fizetős, jegyet csak a környék üzleteiben vehetünk, úgyhogy gyorsan le is ülünk egy kávéra a Birreria Epoca teraszára. Szemben velünk a Corte Del Re étterem kitelepült standja, szemmel láthatóan a világ legfinomabb sonkái, szendvicsei és tésztái a kínálatban. A szemerkélő eső ellenére szép számú vendégsereg tolong előtte. Jól öltözött idős úr érkezik, esernyőjét a karjára akasztva felhörpint egy pohár vörösbort, közben egy adag pennét is elfogyaszt, majd kényelmesen sétál tovább a szűk kis utcákon. A kávézóban közben zajlik az élet, széles babakocsit tuszkolnak be a keskeny ajtón, helyi öregek üldögélnek órák óta egy-egy pohár „vino rosso della casa” mellett a törzshelyükön, a tulaj lelkesen magyarázza a kaparós sorsjegyre emlékeztető parkolójegyünk titkait. Tipikus hétköznap kora délutáni hangulat egy észak-olasz kisváros piazzáján. Dolce vita.

Utcai vendéglátás

Meg vannak elégedve

Osti e Tabarri – nem titkos szabadkőműves társaság

Cigiszünet

Gyors döntés születik részünkről, ezúttal nem mászunk föl a Roccába, inkább sétálunk egy kicsit az árkádos utcácskákon. Bekukkantunk a kastélyba (Castello di Asolo), megcsodáljuk a meredek Via Sottocastello sokszínű spaletta tengerét majd a Duomóban szusszanunk egyet. Lassan elhagyjuk a Asolot, csak még kivárjuk a város egyetlen közlekedési lámpájának zöldjét. Nagyon lassan telnek a másodpercek, de itt tényleg senki sem siet sehova.

Fatüzelésű kemence – volt vagy lesz