Loading...
OlaszAország

OlaszAország – ahogy mi láttuk 85.

FocacciAország 19.

Bordighera és a Giardini Botanici Hanbury

img_4259.JPGAz éj rózsaszín

   Svájci bohóc, skót kapitány, angol üzletember. Négy botanikus kertet keresünk fel idei utazásunk során, ebből háromnak az előbb felsoroltak az alapítói. Az onegliai Villa Grock a bohócé, Verbaniában egy skót kapitány létesített pompás parkot – róla majd később – és a Giardini Hanbury pedig angol találmány. Csupán a Stresa mellett található Villa Palavicinit köszönhetjük egy nápolyi államférfinek – szintén a későbbiekben lesz még róla szó.

img_4255.JPGHa nem tudnánk

   Útban a Hanbury kert felé megéhezünk és megállunk egy gyors ebéd erejéig Bordigherában. A Buga Buga étteremről bővebben itt megemlékeztem már, örök emlék marad minden szempontból. Elégedetten sétálgatunk pár percet a kisvárosban, hangulatos a sétálóutca, a Corso Italia, de a főút menti házak is nagyon rendben vannak. Tisztaság és rend mindenhol, még a pályaudvar mellett sem találunk egyetlen eldobott szemetet sem. Teli hassal indulunk tovább nyugatra.

img_4215.JPGCorso

img_4248.JPGSS1

img_4250.JPGUtána csúnyán visszanéz

img_4257.JPGCsentro

   Olaszország legnagyobb botanikus kertje szinte ránőtt a francia határra. Ventimiglia mellett található, tizennyolc hektáron terül el, azonban nem vízszintesen, meredek teraszai igazi erőpróbának bizonyulnak. Fentről indulunk, mélyen alattunk hullámzik a tenger, körülöttünk minden zöld. 1867-ben Sir Thomas Hanbury beleszeretett a tájba – simán meg tudom érteni – és pár fontot beáldozott a megvásárlására. Testvérével csodálatos parkot alakított itt ki, jelenleg több mint ötezernyolcszáz féle növényfaj található itt. Ezek közül kellene megtalálnom azt, amelyik soha addig nem tapasztalt orrdugulást és allergiás tüneteket tud okozni, utólag is szeretném megköszönni neki.

img_4260.JPGMegjöttünk

img_4265.JPGVera

img_4279.JPGMeredek

   Egyik világháború sem kímélte a kertet, ideális a terep egy jó kis tüzérségi lövésálláspontnak. Lady Dorothynak, Sir Hanbury menyének 1960-ban elege is lett az állandó felújításból és úgy ahogy van az egész területet eladta az olasz államnak. Hosszasan sétálunk lefelé számos trópusi és szubtrópusi növényfaj között, köszönhető mindez az ideális klímának. Északról a hegyek védik a területet, dél felől pedig a tenger melegíti, a mediterrán növények köszönik, jól érzik itt magukat. Citrusok és kaktuszok, olaj- és pálmafák, aloe verák és banánfák, nem fogom felsorolni mindet.

img_4282.JPGVarázslatos gloriett

img_4274.JPGFurcsa fekete valami

img_4288.JPGEmbernyi

img_4289.JPGVadállat

img_4292.JPGVentimiglia

img_4301.JPGEgy az ötezernyolcszázból

img_4308.JPGSárkányos kút

img_4310.JPGVégig lefelé

   Félúton a bejárat és a tenger között áll a La Mortola, a kert hatalmas villája, megmásszuk pazar teraszait. Nem csodálkozunk, hogy Sir Hanbury imádta ezt a helyet, a kilátás innen mesés, szívesen harapnánk most valamit. Étterem vagy kávézó viszont nincs a villában, ellentétben egy vámpírral, menekülőre is fogjuk az utunkat.

img_4271.JPGLa Mortola

img_4316.JPGFeltűnően kopár

img_4321.JPGBelépő

img_4325.JPGPihenőhely

img_4330.JPGSeconda guerra mondiale

img_4334.JPGKávézóért kiált

img_4327.JPGBelső udvar

img_4343.JPGFelnőttfilm

Következik: Belgirate

 

One comment
Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Ajánlom magamat
Egy kaptafára - mobil